Borboly Csaba – SUSCOMNET konferencia (2025. október 17.)

Tisztelt jelenlévők, kedves kollégák!
Először is szeretném megköszönni a meghívást, és kiemelten gratulálni Korodi Attila polgármesternek és csapatának.
Egyre ritkább, hogy egy városvezetés nemcsak napi ügyekben gondolkodik, hanem felelősen, rendszerszinten tervez a jövőre nézve.
A mai esemény és a SUSCOMNET projekt nemcsak egy újabb uniós pályázat, hanem egy közös térképrajzolás a fenntartható városok felé.
Beszélgetéseink Brüsszelben is gyakran visszatérnek ugyanarra az alapkérdésre: Hogyan tudjuk összekapcsolni a helyi valóságot az uniós célokkal?
A Régiók Bizottságának tagjaként azt tapasztalom, hogy a brüsszeli szándék megvan: zöldebb, méltányosabb, élhetőbb Európát akarunk. De hogy ez meg is valósuljon, ahhoz szükség van az olyan típusú együttműködésekre, mint amit ez a projekt is képvisel.
Ezért is mondtam el az elmúlt hetekben több szakmai fórumon, hogy az EU következő pénzügyi időszaka, a 2028–2034 közötti MFF nem lehet úgy megtervezve, hogy csak utólag próbálunk rákapcsolódni. Nem elég majd „felülni a pótkocsira” – most kell beülni a vezetőülésbe, és irányt mutatni.
Szeretném azt is jelezni, hogy a SUSCOMNET projekt dokumentumait – az elveket, eredményeket, jó gyakorlatokat – szívesen képviselem a Régiók Bizottságában, illetve az Európai Bizottság illetékes hivatali irányában is, és keresem azokat a szakpolitikai csatornákat, ahol ezek az anyagok hatással lehetnek az uniós tervezésre.
De mit tudunk mi hozzátenni – konkrétan – a fenntartható várostervezéshez?
1. Hegyi térségek, vízmegtartás és biológiai sokféleség
A hegyvidéki városok – mint Csíkszereda – nemcsak klíma- és ökológiai szempontból különlegesek, hanem fizikailag is másképp viselkednek: meredek lefolyású területek, gyorsabb vízmozgás, érzékeny élőhelyek. Ezért a vízmegtartás nem lehet csak a mezőgazdaság feladata, be kell épüljön a várostervezésbe is. Ilyen például a zöldtetők, esőkert, zöldfolyosók rendszere.
2. 3-30-300 elv – és továbbgondolása
Az elv, miszerint mindenki rálásson legalább 3 fára, 30%-os lombborítottság legyen a városokban, és 300 méteren belül legyen zöldterület, nemcsak környezetvédelmi szempont, hanem egészségpolitikai és városlélektani szempont is. Ez a projekt jó lehetőség arra, hogy ezt az elvet nemcsak alkalmazzuk, hanem bővítsük: mit jelent ugyanez egy hegyvidéki, hosszúkás, tömbszerűen beépült városszerkezetben? Milyen „városi természetre” van szükség a mi térségünkben?
3. Tanuló közösségek és fenntarthatósági tudásmegosztás
A régiók és városok sok jó gyakorlatot halmoznak fel – de ezek nem kerülnek át más régiókba. A SUSCOMNET lehet egy tudásközpont, ahol nemcsak bemutatjuk, de rendszerezzük is a megoldásokat: legyen szó szabályozási mintákról, lakossági bevonásról vagy közintézmények zöldítéséről.
4. Az MI (mesterséges intelligencia) szerepe a várostervezésben
Egy újabb terület, amelyet nem szabad megkerülni: az adatalapú várostervezés. Helyi döntéseknél sokszor hiányzik a pontos mérés: árnyékarány, hőterhelés, vízlefolyási modellek, szélirány-hatás. Az MI alkalmazásával olyan döntéstámogató rendszerek jöhetnek létre, amelyek gyorsítják és megalapozottabbá teszik a városi tervezést.
5. Zöld közösségek építése – nemcsak technológiai, hanem emberi szinten
A városaink jövője nemcsak az épületek, hanem az emberek közötti kapcsolatok állapotán is múlik. Ezért a fenntarthatóságot mindig közösségi szempontból is vizsgálni kell: részt vesznek-e az emberek a döntésekben? Sajátjuknak érzik-e a várost? Tudnak-e kapcsolódni az átalakuláshoz?
Hiszem, hogy fenntartható város és térsége, jelen esetben Csík, nincs közös jövőkép nélkül.
Ez a projekt pedig pont erre ad lehetőséget: hogy ne csak tervezzünk – hanem megosztott víziónk is legyen.
Köszönöm, hogy ebben együtt gondolkodhatunk!