Eskü a hét órára
Nyergestetői beszédem- megemlékezés az 1849-es csatáról!
Nyergestető nem csupán emlékhely – Nyergestető tükör.
Tükör, amelyben meglátjuk: ha nincs összefogás, nincs jövő.
1849-ben itt 1 000 székely állt szembe 12 000-rel. Tudták, hogy nem élik túl.
És mégis kitartottak.
Mert a székely ember nem számol, hanem helytáll.
Ezért fontos, hogy a Nyergestető ne csak a múlt hőseinek neveit őrizze, hanem a jelen döntéseit is formálja.
A hét óra jelentősége
1849. augusztus 1-jén itt, ezen a hegyháton ezer székely állt szembe tizenkétezerrel.
Nem volt esély. Tudták, hogy nem élik túl. De tudták azt is: ha nem állítják meg őket legalább hét órára, a túlerő még aznap áttör a szorosokon, eléri a Csíki-medencét, és Székelyföld szíve védtelenül marad.
Egy óra alatt minden elvész: falvak, családok, a szabadságharc utolsó lángja.
A hét óra nem csataidő volt – a hét óra megnyert jövő volt. Megmentett életeket, megmentett településeket, esélyt adott a székelységnek, hogy ne törjék meg a gerincét.
Párhuzam a jelennel
Ma nem golyóval és karddal vívjuk a csatát. Ma hittel, munkával, közösségépítéssel kell helytállnunk.
A képlet ugyanaz: vagy együtt, vagy sehogy.
Ha ma nem adunk itthon jövőt a fiataloknak, akkor nem hét óra alatt, hanem évek alatt ürülnek ki a falvaink.
Ha nem adunk jövőt itthon, elvész minden, amiért Tuzson János és a székely honvédek vérüket adták.
Ha ma nem tartjuk fel a közönyt, a széthúzást, akkor veszítjük el azt, amit 1849-ben vérrel tartottak meg.
Konkrét vállalás – mai Nyergestető:
Ezért mondom ma itt, a csíki RMDSZ és Hargita Megye Tanácsa és minden közösség nevében:
Nem hagyjuk veszni a székely jövőt.
Iskolát, utat, munkahelyet, otthont adunk, mert ha ezek nincsenek, hiába emlegetjük a hagyományt.
A mi hét óránk most nem puskaporral, hanem döntésekkel, munkával, összefogással mérhető.
Eskü
Nyergestető nem temető. Nyergestető eskü.
Eskü, hogy amit Tuzson János és a székely honvédek hét órán át megtartottak, azt mi nem hagyjuk veszni.
Eskü, hogy a székely jövőt nem idegen kéz, nem közöny, nem széthúzás írja tovább, hanem munka, hit és közösségi erő.
Mert a hét óra 1849-ben nem múlt – a hét óra ma is tart, és rajtunk múlik, meddig.
Ma itt megfogadjuk: nem hagyjuk veszni a székely jövőt. Nem hagyjuk veszni a közösséget.
Mert a Nyergestető nem temető – a Nyergestető eskü
