Hargita megye nem maradhat a kockás füzet korszakában

Ha most hallgatunk, később már nem lesz mit mondanunk.
És ma mintha Hargita megye éppen ezt a hallgatást választja – miközben körülöttünk Európában mindenki halad.
Románia politikai válságban van, és ebből a válságból nem kivezető út látszik, hanem még mélyebb süllyedés. A három kormányzó roman part (PSD, PNL, USR) egymást gáncsolja, a főpolgármester-választás után mindenki a saját túlélésével van elfoglalva. Az ország vezetése napról napra tűzoltásban él. De a jövő nem így épül.
A gond az, hogy ez a bénultság átgyűrűzik a megyék, településük szintjére is.
A Hargita Megye Tanácsánál egyre inkább a kivárás, a formalitások és a „majd lesz valahogy” szemlélete uralkodik. Miközben Európában már a 2028–2034-es uniós fejlesztési ciklus előkészítése zajlik, nálunk nincs koncepció, nincs fórum, nincs közös tervezés.
Pedig minden adott lenne: tudás, tapasztalat, kapcsolatrendszer.
De az akarat hiányzik.
Aki ma nem készül, holnap lemarad.
Ez nem közhely – ez a realitás. Brüsszelben most dőlnek el azok a források, amelyekből a következő tíz év megyei beruházásai, közösségi programjai, iskolái, kórházai élhetnek.
Ha most nem tesszük le az alapokat, akkor más régiók írják meg helyettünk a jövőt, és Hargita megye csak kullogni fog a sor végén.
A felelősség óriási – nemcsak az elnöké, hanem a tanácsosoké is.
Elég volt a struccpolitikából. Elég a kifogásokból, a „majd a következő ülésen” típusú döntésekből.
Most kellene munkacsoportokat újraindítani, stratégiát készíteni, projektekhez partnereket keresni – nem a sajtófotók kedvéért, hanem a jövő érdekében.
Mert Hargita megye ma sajnos leállított folyamatok között él.
A digitális oktatásfejlesztés és a román nyelv sajátos oktatásának programja egy éve szünetel, például, de a többi terület is, pedig az Alkotmány világosan írja, hogy a megyei tanács nme könyvelési iroda, hanme a Megye gazdasági társadalmi fejlődéséért felelős intémény és annak szintjén kellene lépni, dolgozni. Legalább az Alkotmány előírását vegyük komolyan!
Ez nem statisztikai adat – ez gyerekek százainak esélyvesztése.
Egy év kimaradása az oktatásban generációs lemaradás.
És amikor látjuk, hogy a fiataljaink már jobban beszélnek angolul, mint románul, akkor ne csodálkozzunk, ha később sem tudják megvédeni magukat az állami hivatalokban. Ez nem a diákok hibája. Ez a politikai tétlenség következménye.
A Hargita Megyei Tanácsban ülő politikusoknak nem az a feladata, hogy csendben üljenek, hanem az, hogy dolgozzanak, vitázzanak, javasoljanak.
A politikai felelősség nem dekoráció, hanem kötelesség.
Most, amikor a román politika szétforgácsolódik, az RMDSZ-nek kellene tartania az irányt – de ehhez nem elég kormányzati tagság, ehhez helyi kezdeményezés, tudatos építkezés kell.
Mert a mi jövőnk nem Bukarestben dől el, hanem itt, Székelyföldön, Hargita megyében, Csíkban – a döntéseinkkel, a terveinkkel, vagy éppen a hallgatásunkkal.
És ma túl sok a hallgatás.
Aki ma nem szólal meg, az holnap már nem tud beleszólni abba, ami ránk tartozik.
Hargita megye nem maradhat a kockás füzet korszakában.
Itt az ideje visszahozni a lendületet, a szakmaiságot, az együtt gondolkodást.
Mert aki ma nem lép, az holnap nem számít.