Irgalmasság a közéletben, irgalmasság a politikában

Nehéz irgalmasságról és keresztyén értékekről beszélni egy olyan területen, ahol nem ezek az irányelvek és célok – de bár így lenne. Sajnos a közélet, a politika nap, mint nap tele van érdekekkel, versengéssel, rosszindulattal, számításokkal, közönnyel és formaságokkal. Ha az ember nem figyel, könnyen a gépezet részévé válhat, amikor a logika, a számok, a statisztika irányít. Az emberi értékek, az egymásra figyelés, a megbocsátás, az együttműködés sokszor nehezen valósítható meg, hiszen pártok és érdekek állnak egymással szemben.

Persze nagyon sok jó példa is van, együttműködés, felajánlás, gyűjtés, programok –amelyeknek jól esik a részese lenni, főleg amikor a segíteni akarás a vezér elv és az egyszerűség, a jóság. Közéleti szereplőként sok féle hozzáállással találkozom nap, mint nap, de azzal hogy vállaltam ezt a szerepet, ezt a munkakört – azt is vállaltam, hogy sok embernek nem tetszik amit és ahogyan csinálok és kifejezésre is juttatják ezt – gondoljunk csak a név nélküli komment özönre, de ezek a dolgok is rendben vannak, hisz sokszor a hiányos információ a kiváltó ok.

Hiszek a kommunikációban, ami a párbeszédre és az őszinteségre van alapozva. Egy ilyet követően megváltozhat az emberek vélemény úgy, ahogyan az enyém is. Azonban a jó szándékú kritikákat is meg kell tanulni alázattal fogadni. Nap, mint nap adódnak feszültséggel és félreértéssel teli helyzetek – sokszor nagy a nyomás, sürget az idő vagy nagy a tét – az emberek stresszesek és ingerültek – de mégis meg kell oldani a problémákat, félre kell tenni a személyes érintettséget és sértettséget és menni tovább – hiszen sok ember képviseletében teszünk és dolgozunk. Türelmet kell mindannyian tanuljunk.

Vezetőként is nehéz részese lenni egy munkaközösségnek – én is, más is, mindenki hibázik, lehet hogy többször is. Nehéz ilyenkor megtartani az egyensúlyt és nem átesni a ló túlsó oldalára, bár a megdorgálás sokszor jót tesz – de nem engedjük, hogy ennek hangulata és feszültsége sokáig fennmaradjon.

Hibázunk, hiszen nagy a tét, vagy nagy a fentről érkező nyomás – de le kell tudjuk zárni a feszültségeket, hiszen a negatív munkakörnyezet, a rossz hangulat nem lesz jó hatással a teljesítményünkre, munkánkra. Habár tudom, előfordul, hogy okozója vagyok, de mindig előre kell nézni és menni. Tudni kell elnézést kérni, őszintén, bármely munkatárstól de politikai versenytárstól is. Fontos a türelem és az elengedés.

Mindig kevés az idő, de megpróbálok mindenki panaszára figyelni, meghallgatni az átlag embert, a nehéz helyzetben lévő emberek problémáját. Fontos, hogy beszéljünk, kommunikáljunk, mert sokszor ez a megoldás. Mindenki hívhat, írhat, üzenhet és megpróbálunk segíteni ahol csak tudunk. Ezért van számos lehetőség és felület, de akár levelet is küldhet az akinek az a megfelelőbb. Akinek problémája, nehézsége van, azon segíteni kell, s bár nem minden esetben lehetséges, de fontos, hogy az akarat legyen meg és minden helyzetből a legtöbbet kitudjuk hozni. Egy ember gondja is ugyan olyan fontos kell legyen, mint egy egész nagyvárosé.

Kell változtassunk, kell változzunk… tanuljunk meg megbocsátani, tudjunk „Nemecsekek”  lenni. Az irgalmasság éve ezt is kell jelentse. Most 2016-ban nem is tudott volna Ferenc pápa ennél megfelelőbb évet és irányelvet meghirdetni, csak élni kell vele.

Idén két rend választás is lesz és hátha a sorsunkról döntő emberek megszívlelik és napi szinten fogják gyakorolni az irgalmasságot, egymással és versenytársakkal szemben,  és nem csak a kormányban, hanem mindenhol és mindenkivel szemben.

Legyen kevesebb cirkusz és több munka az irgalmasság évében.