fbpx

Madéfalva a bátorság szimbóluma

Tisztelt Emlékező Közösség!

 A székelyek történelmük során a kritikus helyzetekben mindig összefogtak a jogaikat csorbítani akaró hatalommal vagy a közös ellenséggel szemben. Így tettek az 1562-es lázadáskor, az 1595-ös véres farsang idején, a 17. század 50-es, 60-as éveiben, amikor tatár dúlta a székelységet több alkalommal is, a Rákóczi-mozgalom alkalmával, 1848-49-ben, de közösen védték a Székelyföldet az Árpád-vonal erődítményeiben 1944 augusztusában és szeptemberében is. És természetesen így történt ez két és fél évszázaddal korábban, 1764. január 7-én is.

A székelység történelme folyamán a nehéz helyzetekben soha nem szervezkedett egymás ellen, hanem mindig együtt harcolt szabadságjogaiért. A mai időkre áttérve, e szabadságszeretet az autonómia fogalommal szoktuk a közbeszédben megjeleníteni. Eleink a székely önszervezésről, autonómiáról nem csak beszéltek, nem elméleteket gyártottak, hanem a mindennapi életüket annak jegyében szervezték meg, mindig annyi autonómiájuk volt, amennyit ki tudtak harcolni maguknak, de a megszerzett jogaikkal mindennap éltek is. És így van ez napjainkban is, annyi az autonómiánk, amennyit kivívunk, megszerzünk, megőrzünk. Mindenki ott, ahol van, az adott élethelyzetben. A megmaradásért, az autonómiáért küzd az a fiatal pár, aki a nehéz megélhetés ellenére itthon marad, családot alapít, gyereket vállal. A megmaradásért, az autonómiáért dolgozik az az orvos, aki sokszoros fizetésért Nyugatra mehetne már a diploma megszerzése után, de nem teszi. Az autonómiáért küzd az a tanár, aki az alacsony fizetés ellenére is itthon marad, nem vált pályát, és neveli, tanítja gyerekeinket. Az autonómiánkért dolgozik az a gazda, aki megműveli a földet, a sok baj és nehézség ellenére is állatot tart, akár hatvanéves fejjel is megtanulja, mi az, hogy pályázni kell, támogatást kell igényelni, elszámolni. És az autonómiánkért, megmaradásunkért dolgozik az a polgármester, tanácsos, helyi és megyei tisztségviselő, aki intézi a közügyeket, pályázik, dolgozik a helyi közösség gyarapodása érdekében. Mint tudjuk, e településen ezt nagyon jól csinálják, napról napra szépül, gyarapszik Madéfalva. Gratulálok érte Szentes Csaba polgármesternek, Szentes Antal megyei tanácsos kollégámnak és csapatuknak, amellyel dolgoznak, az egyházközségnek, a közbirtokosságnak, a  tanácsnak és a helyi önszerveződéseknek, a teljes községnek.

Madéfalva szimbólum. A bátorság, a helytállás szimbóluma. Voltak idők, amikor az ágyútűzzel, nemzeti közösségünket létében fenyegető ellenséggel szemben kellett helytállni. Napjainkra viszont már nincsenek ilyen kézzelfogható ellenségek. Ami ma veszélyezteti nemzeti közösségünket, az az elvándorlás, a közömbösség, az elfordulás a közügyektől, a magunkba fordulás. E veszélyek kevésbé érzékelhetőek, kevésbé kézzelfoghatóak, de valósak. A mai megemlékezés azért is fontos tehát, hogy felkészítsen, lélekben erősítsen bennünket e veszélyek ellen.

 1,500 total views,  1 views today

Hozzászólások
Loading...