Nem elég hazavárni a fiatalokat. Olyan jövőt kell építenünk, amelyet itthon is választhatnak.

A gyerekeink jövőjét nem akkor kell védenünk, amikor már elköltöztek. Most kell beleszólnunk azokba az európai döntésekbe, amelyek meghatározzák, milyen tudással, milyen munkából és milyen lehetőségek között kezdhetik el a felnőtt életüket. Ezért szólaltam fel ma a Régiók Európai Bizottságának plenáris ülésén, A jövő készségei című vélemény vitájában.

Az üzenetem egyszerű: Európának nem csupán több bizonyítványra van szüksége. Jobb munkahelyekre, jobb keresetekre és arra is, hogy a fiatalok valóban választhassák a szülőföldjükön való boldogulást. A szabad mozgás érték. De ne az elköltözés legyen az egyetlen reális út az érvényesüléshez.

Miért kell ezért Brüsszelben dolgozni?

Mert itt is alakítják azokat az elveket és kereteket, amelyek később befolyásolják a képzést, az innovációt és a fejlesztések finanszírozását. Nem mindegy, hogy ezek kizárólag a nagyvárosok és a nagyvállalatok lehetőségeiből indulnak ki, vagy egy vidéki, hegyvidéki megye valóságát is figyelembe veszik.

Egy felszólalás önmagában nem hoz támogatási szerződést Hargita megyébe. A Régiók Bizottságának véleménye sem automatikusan alkalmazandó jogszabály. A jelenlét értelme az, hogy a helyi problémákat európai javaslatokká alakítsuk, támogatókat találjunk hozzájuk, és még a szabályok kialakításakor képviseljük az érdekeinket. Utólag tiltakozni rendszerint nehezebb, mint időben beleszólni.

Európa keleti feléből is hallatnunk kell a hangunkat. Nem mások ellen, hanem azért, hogy ne legyen természetes az esélyek tartós különbsége. A hasonló nehézségekkel küzdő nyugati régiókkal együtt kell megoldásokat építenünk.

Nem most kezdtem ezt a munkát

A 2021-ben elfogadott Európai Készségfejlesztési Programról szóló bizottsági vélemény jelentéstevőjeként már a helyi és regionális önkormányzatok szerepét, az oktatás és a gazdaság együttműködését, valamint a hozzáférhető továbbképzést és átképzést képviseltem.

A körülmények változtak. Ma a mesterséges intelligencia és a technológiai átalakulás különösen erősen formálja a munkát. Az alapelv azonban ugyanaz: a dolgozót és a kisvállalkozást nem hagyhatjuk egyedül a változással. Az önkormányzatoknak adat és megfelelő finanszírozási lehetőség kell ahhoz, hogy összekapcsolják az iskolákat, az egyetemeket és a vállalkozásokat.

A mai felszólalásomban azt is kértem: ahol a változások előre láthatók, lehetőleg azelőtt készítsük fel az embereket, hogy elveszítenék a munkájukat. Ne csak a baj következményeire költsünk. A megelőzés feltételeit is teremtsük meg.

A jelentéstevő válasza: a saját régióban is legyen jövő

Karolien Grosemans jelentéstevő a vita lezárásakor hangsúlyozta: az emberek képzése csak az egyik feladat. Arról is gondoskodni kell, hogy saját régiójukban találjanak munkát és lehetőséget jövőjük felépítésére. Ez szorosan kapcsolódik ahhoz, amit képviseltem: a tudásból helyben is használható lehetőségnek kell lennie.

A jelentéstevő azt is világossá tette, hogy a jövő készségei nem szűkíthetők a mesterséges intelligenciára. Az iparnak, a mezőgazdaságnak és az ellátásnak is jól képzett szakemberekre van szüksége. Az olvasás, az írás és a számolás továbbra is alap. Ezekre épül a további tanulás és az alkalmazkodás.

Kiemelte a képzések hozzáférhetőségét, a munkavállalók bevonását a mesterséges intelligencia bevezetésébe, valamint azok támogatását, akiknek több segítségre van szükségük. Nem tudjuk pontosan megjósolni, milyen állások lesznek tizenöt év múlva. Tudást, készségeket és esélyt azonban már ma adhatunk a változások kezeléséhez.

Ez fontos szakmai egybecsengés. Nem külön finanszírozási ígéret, de világos jelzés: a saját térségben elérhető jövő nem pusztán helyi kívánság, hanem európai felelősség is.

Miért számít egy módosító néhány mondata?

Mert nem elég kimondani, hogy fontos a képzés. Azt is tisztázni kell, ki ismeri fel az igényt, ki szervezi meg a választ, és hogyan jut el a segítség a kisebb cégekhez vagy a távolabbi településekre.

A vitában különböző képviselők és politikai csoportok által benyújtott módosítók ezért fontos gyakorlati kérdéseket érintenek: a beruházások és a képzés korai összekapcsolását, a szakképző intézmények tényleges bevonását, a kisvállalkozások közös képzési szolgáltatásait, a pedagógusok felkészítését és a nehezebb helyzetben lévők hozzáférését.

Ezek jelentősége a végrehajtásban van. Az általam képviselt irány ugyanez: kevesebb párhuzamos intézmény, több működő együttműködés; kevesebb öncélú képzési statisztika, több használható tudás. Az előzetes szakmai és politikai egyeztetés azért szükséges, mert a saját igazunk elmondása nem elég. Másokkal is meg kell értetnünk, miért közös európai érdek a kisebb térségek felzárkózása.

Mit kell ebből Hargita megyében megvalósítani?

Szeptember 17-én ezért fordultam Dobos Melinda megyei menedzserhez. A fiatalok elvándorlását, a minőségi munkahelyek hiányát, az alacsony béreket és a helyi hozzáadott értéket együtt kezelő intézkedéscsomag előkészítését kezdeményeztem.

Most azt kérem Hargita Megye Tanácsától, hogy a helyi partnerekkel készítse elő az aktuális ágazati jövőképeket, a cselekvési és partnerségi terveket. Ne újabb polcon maradó stratégiát írjunk. A meglévő vállalásokból legyen végrehajtható munka.

Ehhez öt konkrét lépés kell:

1. Közös helyzetkép arról, milyen szakemberek hiányoznak, mely munkakörök alakulnak át, és miért mennek el a fiatalok.
   2. Valódi partnerség a települések, az iskolák, a szakképzők, a Sapientia, a vállalkozások, a munkaügyi intézmények, a munkavállalók és a fiatalok részvételével.
   3. Elérhető, rugalmas képzések és fizetett szakmai gyakorlati együttműködések előkészítése, a kisebb cégek és távolabbi falvak számára is.
   4. Feldolgozási, innovációs és tudásátadási projektek, amelyek több értéket hagynak helyben, és jobb keresetek gazdasági alapját teremthetik meg.
   5. Projektlista felelősökkel, költségekkel, ütemezéssel, lehetséges finanszírozással és rendszeres nyilvános beszámolással.

Egy lehetséges működési minta: több kisvállalkozás közösen jelzi a képzési igényét, egy szakképző és egy egyetemi partner megszervezi a megfelelő tanulási programot, a megye pedig segít összekapcsolni a partnereket és a finanszírozási lehetőségeket. Ugyanígy közös fejlesztést készíthetnek elő termelők, feldolgozók és kutatók. Ezek előkészítendő megoldások, nem már megvalósult programok.

Székelyföldön és a Kárpát-medence hasonló térségeiben is ez a lényeg: a helyi gazdaság valós igényeiből kiindulva összekötni a tudást, a vállalkozást és a fejlesztést. A képzés önmagában nem emel bért. Jobb technológia, termelékenység, piacra jutás és megfelelő munkafeltételek is kellenek. A maradáshoz pedig lakhatás, közlekedés és jó közszolgáltatás.

Most alakul a következő pénzügyi időszak is

A következő uniós költségvetésre vonatkozó bizottsági javaslat a 2028 és 2034 közötti időszakról szól. A nemzeti és regionális partnerségi tervekben beruházásokat és reformokat kapcsolnának össze. A végleges rendszer még tárgyalás alatt áll. Nem lehet biztos pénzt ígérni, és általános, 2036-ig tartó végrehajtási lehetőséget sem szabad adottnak venni.

Éppen ezért kell most valódi helyi beleszólást követelnünk. Romániának megfelelő tervezésre, társfinanszírozásra és végrehajtási kapacitásra van szüksége, hogy a kisebb megyék előkészített projektjei se szoruljanak háttérbe. A partnerség ne csupán egy dokumentum címében jelenjen meg.

Korábban is volt helyi érdekérvényesítés. Most azonban újra formálódnak a keretek. Ha az új rendszer egy hosszú folyosó, már a tervezésekor ajtókat és ablakokat kell nyitnunk a hozzánk hasonló térségeknek. Utólag sokkal nehezebb lesz bejutni.

Mit hagyunk az utánunk jövőknek?

A ma felnőtté váló fiatalok most választanak szakmát, kezdenek dolgozni és gondolkodnak családalapításon. A most előkészített döntések hatása a költségvetési időszakon túl is velük marad.

Nemcsak utakat és épületeket hagyunk rájuk. Becsületet, együttműködést, egymás iránti tiszteletet és bizalmat is örökíthetünk. Vagy közönyt, megvetést és azt a tapasztalatot, hogy a közös ügyekért senki nem vállal felelősséget.

Én az együttműködést választom. Ezért dolgozom Brüsszelben, és ezért kérek itthon is cselekvést. A jelenlét akkor ér valamit, ha jobb helyi döntéssé, előkészített fejlesztéssé és valódi lehetőséggé alakítjuk. Nem elég hazavárni a fiatalokat. Olyan jövőt kell építenünk, amelyet itthon is választhatnak.