Uniós ipari gyorsítás: Hargita megye és a kevésbé fejlett régiók sem maradhatnak ki a beruházásokból és a fejlődésből

Brüsszelben az Európai Régiók Bizottsága gazdaságpolitikai szakbizottságában kiálltam azért, hogy az uniós ipari gyorsítás Hargita megyében és a hasonló régiókban is munkát, beruházást és jövőt teremtsen

Ma Brüsszelben az Európai Régiók Bizottsága Gazdaságpolitikai Szakbizottságának (ECON) ülésén szólaltam fel az ipari gyorsításról szóló uniós jogszabálytervezet, az úgynevezett Industrial Accelerator Act vitájában. Első hallásra távoli, technikai ügynek tűnhet. Valójában arról szól, hogy az elkövetkező években hol épülnek új üzemek, hol lesz gyorsabb az engedélyezés, kik jutnak közbeszerzésekhez és beruházásokhoz, és mely térségek tudják megtartani a fiataljaikat.

Az üzenetem világos volt: nem lehet két Európa. Nem fogadhatjuk el, hogy az egyik Európa megkapja a beruházásokat, a tudást és a jól fizető munkahelyeket, a másik pedig csak a munkaerőt, a fiatalokat és a szellemi kapacitást adja át. Ha az ipar felgyorsul, azt úgy kell tenni, hogy a kevésbé fejlett térségekből ne elszívja az embereket, hanem ott is fejlődést ösztönözzön.

Miről szól az ipari gyorsításról szóló jogszabály?

Az Európai Bizottság 2026 márciusában terjesztette elő a javaslatot. Célja, hogy Európa ipara versenyképesebb, ellenállóbb és tisztább legyen. A feldolgozóipar ma is az Unió legnagyobb foglalkoztatója, de súlya az európai gazdaságban 2000 óta 17 százalékról 14 százalékra csökkent. A javaslat ezért gyorsabb és digitális engedélyezést, egyablakos ügyintézést, kijelölt ipari gyorsítási térségeket, az európai termékeket előnyben részesítő közbeszerzési szabályokat és a külföldi beruházásokra vonatkozó feltételeket vezetne be.

Ezek jó célok. A kérdés az, hogy kinek válnak valóra. Ha a szabályokat csak a már ma is erős ipari központokra szabják, akkor a gyorsítás tovább növeli a szakadékot. Akkor a fiatal mérnök, a szakmunkás és a vállalkozó oda költözik, ahol a lehetőség van, és a mi településeink tovább gyengülnek.

Mit képviseltem a vitában?

Felszólalásomban arra kértem a vitában részt vevő meghívottunkat, hogy az Európai Parlament jelentésében is kapjon nagyobb hangsúlyt a regionális megközelítés. A gyorsítást régiók szintjén is végig kell gondolni, és esélyt kell adni azoknak a térségeknek is, ahol ma nemhogy gyors, de sokszor hiányos az ipari infrastruktúra, a szakértelem és a fejlesztési kapacitás.

Három konkrét módosító javaslat

Nem maradtunk az általános mondatoknál. A csapatommal három pontos, jogszabályszövegre épülő módosító javaslatot készítettünk, és eljuttattuk Winkler Gyula európai parlamenti képviselőhöz, aki vállalta, hogy benyújtja azokat, és a parlamenti tárgyalásokon képviseli a regionális szempontokat. Ezt szeptember óta tartó előzetes egyeztetések előzték meg, amelyekben azt is áttekintettük, hogy lengyel, szlovák, magyar, bolgár és olasz kollégák is partnerek lehetnek ebben.

Az első javaslat az engedélyező hatóságok kapacitásáról szól. Egy határidő lerövidítése önmagában semmit sem old meg, ha nincs elég szakember, nincs megfelelő digitális rendszer és nincs pénz a feladatra. Ezért azt kértük, hogy a tagállamok biztosítsák az eljáró hatóságok adminisztratív, technikai, pénzügyi és digitális kapacitását, technikai segítséggel, képzéssel és tapasztalatcserével, kiemelt figyelemmel a regionális és helyi önkormányzatokra. Gyorsabb ügyintézés kell, de a környezetvédelmi és biztonsági garanciák gyengítése nélkül.

A második javaslat szerint az ipari gyorsítási térségeket a tagállamok ne a fejünk fölött, hanem a regionális és helyi önkormányzatokkal együttműködve jelöljék ki. Mi ismerjük a helyi munkaerőpiacot, az infrastruktúra hiányait, a vállalkozások helyzetét és a területi adottságokat. Az önkormányzat nem lehet egy kész döntés végrehajtója. Társszerzőnek kell lennie.

A harmadik javaslat előzetes területi, gazdasági és társadalmi hatásvizsgálatot kér a gyorsítási térségek kijelölése előtt, a szomszédos és a ki nem jelölt régiókra gyakorolt hatásokkal együtt. Külön figyelmet kértünk a kevésbé fejlett, az átmeneti és a demográfiai kihívásokkal küzdő régióknak. Ha kiderül, hogy egy döntés elszívja egy térség erőforrásait, akkor ellensúlyozó intézkedésekre van szükség. Ez az egyik legfontosabb garancia arra, hogy ne épüljön két Európa.

Nem vagyunk egyedül ezzel az állásponttal. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság is arra figyelmeztetett, hogy a gyorsítási térségek kijelölésekor figyelembe kell venni a regionális különbségeket, és hogy az engedélyezési késések valódi oka sokszor a szakemberhiány és a forráshiány a hatóságoknál.

Mit jelenthet ez Hargita megyében?

Egy hargitai vállalkozó számára ez nem elméleti kérdés. Arról szól, hogy egy fejlesztés engedélye ne évekig tartson. Hogy egy kis és közepes vállalkozás is beszállítóvá válhasson nagy európai értékláncokban. Hogy legyenek előkészített ipari területek, rendezett barnamezős helyszínek, megbízható energia és digitális hálózat. Hogy a külföldi beruházás helyi munkahelyeket és helyi beszállítókat erősítsen. Hogy a szakképzés és a felsőoktatás a helyi gazdaság igényeihez kapcsolódjon.

A valódi kérdés tehát nem az, hogy papíron jogosultak vagyunk-e egy lehetőségre, hanem az, hogy ténylegesen hozzá tudunk-e férni. Székelyföldön és a Kárpát-medence más vidéki, hegyvidéki megyéiben a távolság, a ritkább településszerkezet, a gyengébb közlekedési kapcsolatok és a kisebb önkormányzati kapacitás valós hátrány. Ezt az uniós szabályoknak látniuk kell.

Mit hagyunk a következő nemzedékre?

Ma olyan döntések születnek Brüsszelben, amelyek hosszú évekre meghatározzák, hogy a ma felnőtté váló fiatalok itthon tudnak-e boldogulni. Az új, 2028 és 2034 közötti uniós költségvetés forrásai még a 2030-as évek második felében is formálni fogják a fejlesztéseket. A kérdés az, hogy mit hagyunk nekik hozományként: becsületet, együttműködést, megbecsülést és bizalmat, vagy közönyt és lemaradást.

Ezért kell itt lenni. Nekünk, Európa keleti felén, hallatnunk kell a hangunkat. Ha nem ülünk az asztalnál, akkor rólunk döntenek nélkülünk. Ha ott vagyunk, akkor elérhetjük, hogy a döntések közelebb kerüljenek Hargita megye és a hasonló megyék valóságához.

Most más a helyzet

Az uniós forrásokból eddig csak részben jutott el hozzánk az, ami járt volna. Most viszont változnak a dolgok. Az új uniós forrásrendszer a helyalapú tervezés és a partnerségi tervek irányába mozdul el, és várhatóan a hazai fejlesztési források egy része is ehhez a logikához igazodik majd. Ez egy olyan folyosó, amely később zárt lesz. Ha most nem veszünk részt a kialakításában, és nem építünk rá ajtókat és ablakokat ott, ahol nekünk szükséges, akkor kiszorulunk.

Korábban ezt nem lehetett ilyen mélységben befolyásolni. Most lehet. Akkor éljünk is vele.

Ezért kérem Hargita Megye Tanácsát, hogy a megyei partnerekkel, önkormányzatokkal, vállalkozásokkal, oktatási és kutatási intézményekkel, civil és gazdasági szereplőkkel közösen most készítse el Hargita megye ágazati jövőképeit, cselekvési és partnerségi terveit. Ha van közös elképzelésünk együttműködésre, fejlesztésre, innovációra, kutatásra és a közös problémák kezelésére, akkor az uniós források nagyobb része jöhet el hozzánk. Minden lehetőség itt van előttünk. Csak fel kell készülnünk rá.

A brüsszeli munka értelme ez: hogy a fiatalok számára a maradás valódi választás legyen, ne kényszer. Hogy Hargita megyében is lehessen dolgozni, vállalkozni, családot alapítani és méltósággal élni. Ezt képviselem, és ezt fogom képviselni a parlamenti tárgyalások következő szakaszában is.