Székelyföld integrált fejlesztéséről

Ahhoz, hogy az integrált városfejlesztési stratégiák sikerre vihetőek legyenek, arra van szükség, hogy egy integrált térség, ez esetben székelyföldi fejlesztésben gondolkodjunk.

El kell fogadnunk azt, hogy nincs fenntartható gazdaság, mezőgazdaság, turizmus stb., hanem egy fenntartható, önerőből gazdálkodni és fejlődni képes székely társadalomban kell gondolkoznunk.

Ehhez pedig nem elegendő csak a székelyföldi városok integrált fejlesztésével foglalkozni, hanem regionális szintű fejlesztésekre kell fektetni a hangsúlyt.

 

Kiindulópont:

Székelyföld elég periférikus helyzetben van ahhoz, hogy ne lehessen Bukarestből vagy Budapestről fejleszteni. Itt csupán a helyi és térségi összefogás az, ami működhet.

Az integráció a szereplők közötti érdekegyesítést, összehangolt cselekvését jelenti. Jelenleg nagyon hiányosak a térségi integráció intézményei, megoldásai, s ennek hiánya több párhuzamos cselekvést idéz elő. Több folyamat elindult, sajnos ezek rendszerint le lettek építve, eljelentéktelenítve. Ennek oka az igény és odaállás hiánya, illetve a számvevőszékes ellenőrzések.

Még ha furának is tűnik, Székelyföld integrált fejlesztése nem az autonómiastatútum megléte vagy nem meglétének kérdése. A törvényes keretek most is léteznek, jelenleg sem használjunk ki ezeket, akkor a kérdés jogosan feltevődik, hogy fog ezen segíteni, ha Székelyföld autonóm régió lesz?

Egy másik probléma, hogy a jelenlegi autonómiastatútumok átvett minták. Egy jól működő régió mintája. Ez nem baj.

Szükségesnek látom, hogy Székelyföld igényeihez és lehetőségeihez legyen igazítva. Legyen mögötte egy gazdasági és társadalmi elemzés, hiszen nem volt elegendő szaktudás és szakmai erőforrás mellé állítva. Sokan dolgoznak, elemeznek, viszont nincs összehangolva a sok összegyűlt tudás.

Ezek egy-egy politikai felvállalásra született válaszok, tessék, megvan. Tovább kell dolgozni rajta, szükség lenne a magyar-román párbeszédre, de az nincs!

Márpedig ha megvívjuk a politikai csatát, és elfogadtatjuk a román polgártársakkal, akkor legyen az olyan, ami ténylegesen szolgálja Székelyföld lakosságát, beleértve az itt elő román ajkú lakosságot is.

Ehhez arra van szükség, hogy legyen jövőképünk Székelyföldről, az élet minden területéről, egy stratégiára, és annak megvalósítására, amire mindenki alapozhat.

Meg kell fogalmazzunk egy programot, legyen az egy középtávú, 2027-ig, vagy egy hosszabbtávú 2035-ig szóló cselekvési program, amely Székelyföld integrált fejlesztésének lesz az alapja, s ehhez kapcsolódhat, vagy ennek lehet része az autonómiastatútum, mint eszköz.

Oktatás és ifjúság

Akár Székelyföld integrált fejlesztéséről, akár autonómiastatútumról beszélünk, az elsődleges szempont az ifjúság és az oktatás. Nélkülük mindkettő üres dokumentum.

Az oktatás területén megvannak azok a alapok, amelyekre építhetünk, amelyekre egy integrált fejlesztési csomagot ráépíthetünk.

A szakoktatás terén elindult egy folyamat.

A tavaly, ugyanitt beszéltem egy szakképzési klaszterről, és idén, március 19-én Kecskeméten a délvidéki, felvidéki, magyarországi és székelyföldi partnerekkel, valamint a Magyarország Nemzeti Munkaügyi Hivatala Szak- és Felnőttképzési Igazgatóságával létrehoztuk a Duna Régió Szakképzési Klaszter. Ez egy kiindulópont.

A másik kiindulópont a Sapientia, amely mostmár mindhárom székelyföldi megyeközpontban jelen van.

Ha regionális szempontból nézzük a dolgokat, ezek lehetnek azok az alapkövek, amelyek révén megalakulhat egy-egy térségi tudásközpont.

Kisebb városokban és nagyobb falvakban létre kell hozni szakosított tangazdaságokat, tanműhelyeket, és szakembereket kell képezni, olyanokat, amelyre a gazdaságnak szüksége van.

El kell érjük, hogy az oktatás, s kiemelten a szakoktatás tényleges támogassa a székelyföldi gazdaság fellendülését.

Ifjúságpolitikai szempontból is kiemelten fontos a regionális oktatás, egyrészt jövőképet, lehetőséget, tisztes megélhetéshez való feltételeket kell biztosítanunk a fiataloknak, akik még itthon vannak, és azoknak is, akiket haza akarunk hozni. Ehhez nemcsak aszfaltra van szükség, hanem egy egészséges, gazdasági és társadalmi környezetre. Jövőképet kell tudni felmutatni, amiben látszik, hogy szükség van a fiatalokra – ez jelenleg nincs meg!

Be kell vonni a fiatalokat Székelyföld fejlesztésébe. Biztosítani kell számukra, hogy Székelyföld jövőképét megrajzolják és azt megvalósítsák. A mi feladatunk legyen ennek az erőfeszítésnek feltétel nélküli támogatása, elősegítése.

Sajnos jelenleg a közélet nem szól a fiatalokról, nincs megoldás nekik, így sokan elmenni kényszerülnek.

Valószínűleg újra kell gondolni az ifjúsági szervezetek, mint például a MIÉRT, a MIT céljait, tevékenységét, mert ebben a formában pusztán politikai pályán elhelyezkedni akaró ifjak tevékenykednek benne, ami jó, de kevés, mert egyféle politikai pálya előszobájának tekinthető.

A kérdés viszont az, hogy képesek-e ezen ifjúsági szervezetek egy ilyen feladatot ellátni, a másik, hogy akarják-e.

Gazdaságfejlesztés

Először be kell látnunk, hogy a jelenlegi regionális szerkezet két, más-más irányú megyéből tevődik össze, ebből kifolyólag a forráselosztás sem igazából szolgálja a székelyföldi gazdaságfejlesztést.

Brassó, Szeben, Fehér megye erősen iparosított, míg a székelyföldi megyék kevésbé.

Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a székelyföldi térségek is más-más gazdasági jelleggel rendelkeznek.

Sepsiszentgyörgy ott van Brassó mellett 25 km-re. Ezzel Brassó is számol, és Sepsiszentgyörgy is, nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb Székelyföld egyik legiparosítottabb városa lesz.

Megint más a helyzet Marosvásárhelyen, ahol szintén jelentős az ipar, és teljesen megváltozik a vonzereje, ha az autópálya elér a városig. Maros és Kovászna megyében a városok bizonyos szinten erősebbek, mint a vidéki települések.

Hargita megyében megint más a helyzet.

Székelyudvarhely kivételével a városokban munkahelyek szűnnek meg, míg a falvakon új munkahelyek jönnek létre.

Tehát ez egy teljesen más gazdasági környezet, mint amit Maros vagy Kovászna megyében tapasztalunk.

Ebben a helyzet miként, milyen iparágak mentén tudunk egy integrált székelyföldi gazdasági fejlesztést létrehozni?

Igazából mindhárom megyében ugyanazon gondokkal küzdünk, mindhárom megyét viszonylag alacsony foglalkoztatás jellemzi. Az ágazatok versenyképessége eltérő, térségenként másként látjuk egy-egy gazdasági ágazat fejlesztését.

Maros és Kovászna megye vonzó lehet egy nagybefektető számára.

Hargita megye földrajzilag nem vonzó nagybefektetők számára. Ez nyilvánvalóan gazdaságilag egyfajta hátrány, de számos olyan példa van Európában, figyelve Baszkföldet vagy a franciaországi Vienne megyét, ahol ebből jelentős előnyt tudtak kovácsolni.

Viszont a területi közelség miatt, a Maros vagy Kovászna megyében megjelenő nagybefektetők borítani tudják Hargita megye helyzetét.

Szükségünk van külföldi befektetésekre, szükségünk van a székelyföldi ipar fellendítésére, de csak akkor, ha ez nem az egyszerű profitszerzést szolgálja, és nem az erőforrásaink mértéktelen felélését jelenti. Szerencsésen megúsztuk a kommunista rendszer környezetromboló iparosítását, akkor most ne tegyük mi ezt saját magunkkal.

De gondolkodhatunk, és gondolkodnunk kell a közbirtokosságok erejében, véleményem szerint Székelyföldön ők kell legyenek a gazdasági fejlesztés egyik legfontosabb résztvevői.

 

Európai Unió, parlamenti képviselet és érdekérvényesítés

Nem figyelünk eléggé a törvény- és a jogszabályalkotásra. Pedig van parlamenti képviseletünk itthon és Brüsszelben is.

Brüsszelben dől el a legtöbb dolgok. És onnan indul a legtöbb folyamat. Az uborka méretétől a levegővétel gyakoriságáig.

Ha ott nem figyelünk, és nem visszük be érdekeinket, akkor itthon már azt a választ kapjuk, hogy az unió nem engedi. Lásd a medvetámadások kérdése.

Míg Európa tagállamaiban kilövik az emberre támadó példányokat, itthon most kezdünk törvénymódosításról beszélni.

Ha nem figyelünk Brüsszelre, akkor nekünk már csak a tiltás és korlátozás következik.

Ha figyelünk, akkor elérhetjük, hogy minket erősítsen.

Személyes tapasztalatom, hogy erre van lehetőség, a Régiók Bizottsága már több javaslatomat elfogadta, de ehhez ott kell lennünk, figyelnünk kell mi zajlik, miről szól a parlamenti vita.

RMDSZ

Hasonlóan kell eljárnunk a bukaresti törvényhozás ügyében is.

Hasznos lenne mindenkinek tisztázni a parlamenti képviselet mandátumát. Közös munkával, parlamenti képviseletünkkel képesek kell legyünk arra, hogy elkerüljük az olyan törvénykezdeményezések elbukását, amelyeket a helyi közösség fontosnak tart. (iskolaszövetkezetes törvénytervezet).

De sok más kezdeményezés csúszott el, mert nem figyelünk eléggé Bukarestben sem.

Így történhetett meg, hogy a 2014–2020-as időszakban egyetlen székelyföldi megye sem veheti igénybe az Integrált Területi Beruházás (ITI) eszközét és a mellé csatolt fejlesztési forrásokat, csupán Tulcea.

El kell érjük, hogy ismét a parlament legyen a törvényhozás helyszíne, ne a kormány, mert ott tudjuk hallatni a hangunk.

És létre kell hozzunk egy intézményesített konzultációs rendszert, ahol minden egyes törvénytervezetet véleményezni tud majd a civil szférától kezdve, önkormányzati képviselőkön keresztül az utolsó gazdálkodó vidéki polgár is.

Újra kell gondolni a kormányzati szerepvállalás mikéntjént, ahol a nemzeti kisebbségi státuszból fakadó érdekeink és jogaink követelése mellett megjelennek a mindennapi problémák megoldásai is, mint például:

– közpénzügyi törvény, közbeszerzési törvény reformja és valós igényekhez való igazítása,

– a nagy adózói kategória megszüntetését,

– a tényleges helyi autonómia alkalmazását,

– a közigazgatási törvény reformját.

Hiába van jelenleg megyei tanács, helyi önkormányzati testület, ha annak döntéseire például a számvevőszék bármikor mondhatja, hogy nem helyi vagy megyei érdek. Ebben a formában ez nem helyi autonómia, csupán helyi vagy megyei egyeztető tanács.

Összegzésként

El kell fogadnunk, hogy az integrált városfejlesztés sikere sokat csorbul, ha nincs mellette az integrált vidékfejlesztés.

A székelyföldi városok integrált fejlesztése akkor lesz hatékony, ha felvállalják kistérségük vezető szerepét és integrált fejlesztését is, Csíkszereda Alcsíkot és Felcsíkot, Sepsiszentgyörgy Sepsiszéket, Székelyudvarhely Udvarhelyszéket, Kézdivásárhely Felsőháromszéket s így tovább.

Ténylegesen modellezni kell egy székelyföldi jövőképet, el kell döntenünk, hogy milyen irányba fejlesztünk regionális szempontból, azoknak alárendelni a megyei és városi integrált fejlesztési terveket.

Egy tényleges kétnyelvű régióra kell gondolni, és ennek fejlesztésébe be kell vonni a három megyében elő románságot  is.

A térképrajzolgatás és statútumírás mellett arra kell összpontosítanunk, hogy a jelenlegi mozgásteret miként tudjuk Székelyföld fejlesztésére használni. 95%-át az energiánknak erre kell fordítsuk, a maradék 5%-al rajzoljunk térképeket és írjunk statútumot.

Ez érvényes kell legyen ránk politikusokra, helyi vezetőkre, de érvényes kell legyen a médiára is. Fontos a példányszám, fontos a hírérték, de talán a legfontosabb a média kikényszerítő ereje. Csak ad-hoc hírekre összpontosítva nem lehet. Mindenkinek oda kell állnia, részt kell vállalnia, mivel egymagában a politika nem képes megváltoztatni a dolgokat.

Zárószóként ismét visszatérek az ifjúsághoz, és megkérdem őket: mit kíván ma Székelyföld fiatalsága?

 

Borboly Csaba

2015. július 22, Tusnádfürdő

1,748 total views, 1 views today

Hozzászólások
Loading...