Székelyföldi Lovas Ünnep

Egy hónapja új családtagunk van. 8 éves, Mogyorónak hívják.

Azóta lovas család lettünk.

Azóta a nagyobb lányaim a vakáció szinte minden napját Mogyi közelében töltötték, megtanulva, miként kell gondoskodni egy lóról: elhordják alóla a szalmát, megfésülik a sörényét, tisztán tartják, etetik és persze, minderről lelkesen számolnak be otthon minden nap.

Mogyoró nevű lovunk nemcsak őket tanítja, nemcsak az ő kis fejükben alakítja át a természethez való viszonyunkat, hanem az egész családunkat megváltoztatta.

Aki lóval foglalkozik, az az életben is jobban megállja a helyét. A lótartás ugyanis fegyelmet követel, és a modern embert folyamatosan a természet közelében tartja.

Egy kicsit kiszakadhatunk általa a mai kényelmes világunkból. Ráirányítja a figyelmünket az anyagiakon túlmutató értékekre: a mozgás fontosságára, a közösségi érzés élményére, a természet szépségére, emlékeztet arra, hogy elődeink csak úgy tudtak boldogulni, hogy tisztelték környezetüket és vele vissza nem éltek. A lótartás folyamatosan arra figyelmeztet, hogy felelősségünk van abban, hogy merre tart a világunk.

A lovaglás, a fogathajtás – nem mellékesen – az egészségünkre is jó hatással van: azon túl, hogy levegőn vagyunk, megtanít a helyes testtartásra is, amit gyermekeimen folyamatosan látok.

A lovaglás a közösséget is építi! Furcsának hangozhat, de a ló mellett senki nem az interneten csettel, hanem egymással beszélget. És nézzenek csak körül: milyen sokan gyűltünk ma itt össze: hogyne építené a közösségünket, hogyne erősítené a lovasünnep az összetartozásunkat! Aki ugyanis lóval foglalkozik, ősi hagyományt ápol, és az beolvadni biztos nem fog!

A ló tehát tartást jelent – a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt.

Meg kell őriznünk tartásunkat – erre tanít bennünket a Székelyföldi Lovas Ünnep is!

Köszönöm a Kriegel Sportklubnak, köszönöm Bajkó Tibornak és feleségének, hogy idén újra megszervezték az ünnepet. Ahogy idén is támogattuk őket, biztosíthatom róla: jövőre is, és még sokáig támogatni fogjuk abban, hogy a Székelyföldi Lovas Ünnep még sokáig létezzen.

Létezzen, mint mementó, örökké emlékeztetve bennünket arra, hogy nekünk, székely, magyar embereknek nincs más út: csak úgy maradhatunk meg szülőföldünkön, ha megőrizzük a tartásunkat!

 

Gyergyószentmiklós, 2019. augusztus 31.

 

 

109 total views, 1 views today

Hozzászólások
Loading...