Trianon emlékezete ma is felelősségre hív
A Nemzeti Összetartozás Napján, június 4-én Csíksomlyón, a Fodor Ház előtti Székely Hadosztály-emlékműnél tartottak megemlékezést és koszorúzást.
106 évvel ezelőtt aláírtak egy szerződést, amely milliókat szakított el otthonuktól, közösségüktől és nemzetüktől. Június 4-e azóta sem lehetett közömbös egyetlen magyar ember számára sem.
A Nemzeti Összetartozás Napján Csíksomlyón, a Fodor Ház előtti Székely Hadosztály-emlékműnél tartottak megemlékezést és koszorúzást. Az esemény méltó főhajtás volt mindazok előtt, akiknek sorsa, áldozata és helytállása ma is üzenetet hordoz a közösség számára.
Borboly Csaba ünnepi beszédében hangsúlyozta: a koszorúzás nem protokoll volt, hanem csendes és méltóságteljes főhajtás azok előtt, akiket az emlékmű őriz. Mint fogalmazott, ők „nem vesztek el, csak elkerültek”, a közösség pedig ma is itt van, őrzi múltját és vállalja felelősségét.
A beszédben elhangzott: Trianon nem csupán történelmi esemény volt, hanem ma is döntések sorozata. Döntés arról, hogy a közösség emlékezett vagy felejtett, összefogott vagy szétszéledt, és továbbadta-e a következő nemzedéknek, hol vannak a gyökerei.
A megemlékezés üzenete szerint a Nemzeti Összetartozás Napja nem kizárólag a fájdalomról szólt, hanem elsősorban a felelősségről. Azok felelősségéről, akik itt éltek, itt dolgoztak, itt nevelték gyermekeiket, és nap mint nap tettek azért, hogy Csíksomlyó, Székelyföld és Hargita megye ne csupán földrajzi hely legyen, hanem erős, megtartó otthon.
A szervezők által összehívott megemlékezés méltó volt ehhez a naphoz, és méltó azokhoz, akik a határ két oldalán ma is ugyanazon a nyelven imádkoznak, ugyanazon dallamokat éneklik, és ugyanahhoz a magyar közösséghez tartoznak.
Az üzenet egyértelmű volt: az emlékezés után a közösségnek cselekednie kellett.
