Van-e élet öt százalék alatt?*
Nem hiszem, hogy a címben feltett kérdésre szeretnénk megtudni a választ. De azt gondolom, hogy az csak kegyelemkenyeret jelentene közösségünk számára.
Egy fontos időszak zárult december 6-án, amely tulajdonképpen 2019 tavaszán, az EP-választással kezdődött, és jó másfél év alatt négy választást sűrített magába. Rá két hétre, december 21-én került sor a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) az ezt a periódust követő első ülésére, amelyen megszavaztuk az RMDSZ kormánykoalícióra lépését.
A kormányra lépéstől függetlenül azonban, úgy gondolom, foglalkoznunk kell a négy választás tanulságainak kiértékelésével is. Egy járványhelyzet kellős közepén vagyunk. Valójában nem tudjuk, meddig tart, bizakodunk a vakcinában, de láthatjuk, hogy Anglia felől rossz hírek érkeznek napjainkban, az új, a korábbinál lényegesen jobban fertőző vírusmutáció megjelenésével. Több kockázat van, ráadásul a kormányzati szerepvállalások általában inkább koptatnak egy politikai szervezetet, különösen súlyos válságban. Öt százalék környékén ez különösen nagy kihívás, amivel számolni kell!
Ezért is, szervezeti kérdéseinkben, belső dolgainkban, egymáshoz való viszonyulásunkban, szerepfelfogásunkban érdemes változtatni, javítani, mert van néhány tanulság az elmúlt évből. Vannak, akik úgy gondolják, hogy öt százalék alatt is van élet az RMDSZ számára. Hivatkoznak az alternatív választási küszöbre, amely szerint egy alakulat akkor is bejut a parlamentbe, ha országosan ugyan nem éri el az öt százalékot, de legalább négy megyében megszerzi az érvényes szavazatok húsz százalékát. Én viszont azt gondolom, nincs élet öt százalék alatt, mert az csak kegyelemkenyeret, megtűrtséget jelentene. Az nem lehet valós közösségi érdekképviselet, csak annak a mímelése.
Ezért javasolom az RMDSZ fórumain, hogy még a téli hónapokban hívjunk össze egy újabb SZKT-ülést, amelyen alaposan ki kell beszélnünk, ki kell elemeznünk a választási eredményeket, ugyanis nem tudtunk kitörni az öt százalék zárójeles bűvköréből. És ez orosz rulett.
A szórványban az eredmények ismertek, és sajnos egyes területek Székelyföldön is lassan szórványeredményt produkálnak. Nagy a baj, és ezt mi sem jelzi jobban, mint az, hogy oda jutottunk, hogy az RMDSZ szavazatainak már az egynegyede Hargita megyéből érkezik. (Korábban inkább egyötödről beszélhettünk.) Elszomorító, hogy ide jutottunk, és az, hogy ide jutottunk, óriási kockázat és sérülékenység.
Az elmúlt években Hargita megyében sikerült rendbe rakni a rossz terveket, fejlesztési elképzeléseket, tehát a megyénkre lakosságarányosan eső uniós források többszörösét is fogadni tudjuk már most. Ezért már érdemes kormányra lépni, ha van kiváló lehetőség európai uniós források lehívására, és azt, amit a PNL eddig tett, meg tudjuk változtatni! Ugyanakkor nagyon fontos a rossz törvények kijavítása is. E két fontos kérdés miatt jó, ha részt veszünk a kormánykoalícióban, és érvényesítjük az általunk képviselt erdélyi magyar adófizető, nyugdíjas, fiatal érdekeit egyaránt.
A szavazati korhatár leszállításának kérdése szintén megvitatásra alkalmas kérdés, mert fókuszban az ifjúság kell hogy legyen az elkövetkező négy évben. Én mondom, újabb izgalmas időknek nézünk elébe!
*A 2020. december 21-i SZKT-ülésen elhangzott beszédem szerkesztett változata.
