fbpx

2013. március 27-én elhangzott beszéd A regionalizáció küszöbén című workshopon

Borboly Csaba 2013. március 27-én elhangzott beszéde A Regionalizáció küszöbén című workshopon

Hargita Megye Tanácsának vállalása és szerepe a regionalizációs folyamatban

Kikényszerített diskurzus

Romániában a kormány proaktív hozzáállása helyett a különböző szakmai és társadalmi szereplők kényszerítették ki a regionalizációval kapcsolatos érdemi diskurzust. Tehát köszönet a szakmának.

A politikusok is csak ezután kezdtek a kérdésről érdemben beszélni. Egy tartalmas szakmai párbeszéd kialakításában az önkormányzatoknak is szerepet kell vállalniuk.  Az önkormányzati vezetők és képviselők felelőssége is, hogy a lakosság vélemény-nyilvánításának fórumait megteremtsék és gondoskodjanak arról, hogy az a sorsát érintő kérdésekről megfelelően informált legyen.

Mi, Hargita megye tanácsánál elkezdtük kialakítani ezt a párbeszédet, különböző elemzések és javaslatok kidolgozásával. Szerencsére hamar partnerekre találtunk ebben, ahogyan azt a mai esemény is igazolja.

Köszönet a részvételért, érdeklődésért!

A regionalizációval kapcsolatban az egyetlen biztos dolog még mindig az, hogy sok a bizonytalanság: nem tisztázott annak menete, hogyanja és mikéntje. A politikusok a lakosságot és a szakmát lakmuszpapírként használják. Mintha egyesek tesztelnék a reakciókat, az érzékenységeket és a tűrőképesség határait, ahelyett, hogy a szakmai javaslatok kidolgozására koncentrálnának.

Ebben a bizonytalan helyzetben csupán a szakmai alapokon megfogalmazott javaslatok mutathatnak utat.

Bízunk benne, ha sikerül érdemi vitát elindítani a téma kapcsán, sikerül szakmai alapon kérdéseket felvetni, akkor előbb vagy utóbb a politikusok is tárgyalóasztalhoz kényszerülnek.

Még mindig sok a diverzió és a szándékos félreértelmezés és –magyarázás.

Nehéz feladat megfelelő keretek között tartani a regionalizációval kapcsolatos vitákat. Sokan ezt a kérdést összemossák más, politikai indíttatású és célzatú kérdésekkel, a regionalizációval kapcsolatban nacionalista és etnikai értelmezéseket helyeznek előtérbe, stb.

Mi azon dolgoztunk, hogy a párbeszédet ezektől megtisztítsuk, mert meggyőződésünk, hogy csak így lehet a problémáról őszintén és eredményesen beszélni. Ehhez kerestünk és keresünk továbbra is partnereket az ország minden tájáról.

Bárhogy is legyen a régiósítási szándék középpontjában az ember kell álljon: a regionalizáció nem önmagáért való cél.

Ha a közigazgatási átszervezés oldaláról közelítünk, akkor azon kell dolgozzunk, hogy a közigazgatási átszervezés központjában gyorsabb, hatékonyabb és lakosság-barátabb ügyintézési rendszer épüljön ki. Ezzel szemben a jelek a recentralizáció irányába mutatnak. Ha pedig a regionális fejlesztés oldaláról közelítjük meg a kérdést, ismét csak a helyi közösségek komplex igényeit kell szem előtt tartani. A lakosságot az érdekli, hogy megfelelő körülmények között, elfogadható életszínvonalon élhessen és ne kényszerüljön arra, hogy külföldre vándoroljon.

Regionális mozgalmak felerősödése

Hívhatjuk Pandora szelencéjének vagy bárhogy, de a regionalizációval foglalkozó politikusoknak és szakembereknek tudomásul kell venniük azt a tényt, hogy bizonyos regionális érdekek országszerte elkezdtek egyre jobban artikulálódni, és hogy bizonyos régiók identitástudata újra felerősödni látszik.

Ezeket nagy hiba lenne lesöpörni egy formális megoldással, hisz ezek az ország fejlődését elősegítő igazi regionalizmus irányába hatnak.

A diskurzust még mindig a területi lehatárolás és a régióközpontok ügye uralja: ami részben érthető, mert ez a fajta megközelítés a politikum oldaláról jön.

Én is politikus vagyok, de azt gondolom, nem ezek az elsődleges kérdések. A tartalmi dolgokról kéne beszélni. Még mindig kevés szó esik arról, hogy milyen kompetenciákat kellene kapjanak a régiók, milyen kéne legyen a munkamegosztás a központi kormányzás – régiók, megyék között.

Arról is kevés szó esik, hogy milyen döntéshozási mechanizmusok alapján születnek majd a régióban a döntések. Mint ahogy arról is, hogy hogyan lehet a régiókat a gazdasági felzárkózás eszközeivé tenni, vagy, hogy mi lenne a régiók EU-s forrásfelhasználásán túli gazdaságfejlesztési szerepe.

Az országnak és a kormánynak választania kell! A nagy város-vidék ellentéteket magánban hordozó latin-amerikai és a kiegyensúlyozottságot előtérbe helyező európai területi fejlődési modellek között.

Méltányosabb regionális rendszerre van szükségünk! Az elemzéseink azt bizonyítják, hogy a jelenlegi régiófelosztás nyertesei a nagyobb GDP-értékkel rendelkező gazdag megyék. Ez általános érvényű, az összes régió esetében kimutatható tétel. Jellemzően gazdaságélénkítő és vállalkozástámogató beruházások esetében ütközik ki ez a különbség.

Éppen azon területek esetében, amelyek ahhoz segítenének, hogy a hátrányt ledolgozzuk.

Ez a regionális politika bukása!

Kisebb és működőképesebb régiókra van szükségünk!

Olyanokra, amelyek, ha közigazgatásról vagy közpolitikai feladat ellátásáról van szó, időben gyorsan, nagy költségek ráfordítása nélkül képes kiszolgálnia a lakosságot. Olyanokra, ahol van értelme regionális stratégiákat készíteni, mert van mögötte társadalmi támogatás, amely mozgásba tudja hozni a helyi energiákat.

Fokozatosság elve:

Egy elhamarkodott közigazgatási reform helyett először teszteljük a rendszer alkalmazhatóságát.

1.         lépés: statisztikai-tervezési régiók átszervezése,

2.         lépés: fejlesztéspolitikai jogosítványok bővítése,

3.         lépés: közigazgatási jogosítványok amennyiben ez indokolt és gazdaságos.

Közben készülnünk kell az új programozási időszakra: figyelemmel kell kísérni a változásokat az EU porondon is. Melyek azok az új pénzügyi eszközök, amelyekkel élhetünk? A régiószerkezettől függetlenül mi, Hargita Megye Tanácsa nekifogtunk a megyebeli települések projektötleteinek, stratégiáinak feltérképezésére.

Bár a téma most a regionalizáció, a szub-regionális szinteken is erősítenünk kell az együttműködést.

A LEADER tapasztalatokat felhasználva új lehetőséget jelent a helyi közösség által irányított fejlesztés, amelynek szintje a szub-regionális területi egységek.

Az EU-ban az látszik, hogy az úgynevezett place-based (helyi alapú) fejlesztés egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek, mint ahogy egyre nagyobb figyelmet kap a rendszerben kezelt fejlesztések ügye is.

Integrált, egymást erősítő projektek kidolgozásán kell munkálkodnunk mind önkormányzati szinten, mind a vállalkozásokkal, civil társadalom szereplőivel közösen kivitelezett projektjeink szintjén.

Néhány észrevétel a decentralizáció és a közigazgatási terhek csökkentése kapcsán:

Románia közigazgatása jelentős mértékű átalakításra, a feladatok és hatáskörök telepítésének reformjára szorul.

A területi közigazgatás átalakításával javítanunk kell az ország versenyképességét és erősítenünk kell az EU-források lehívását szolgáló fejlesztési rendszert.

Románia területi közigazgatásának átszervezésében nincs helye az ötletszerű összevonásoknak, határhúzogatásoknak.

A rendszer egészét kell megfontolt módon, társadalmi konszenzusra törekedve működőképesebbé, polgárbarátabbá és hatékonyabbá tenni.

A decentralizáció vonatkozásában láthatjuk, hogy érdemi bürokráciamentesítés nélkül az intézmények ide-oda tologatása zsákutcás vállalkozás. Ha Ausztriában egy péküzlet megnyitásához annyira van szükség, hogy a vállalkozás igazolja az üzlethelység meglétét és azt, hogy az üzletvezető rezidens lakos, akkor nem értem, hogy a romániai péküzlet megnyitásához miért kell 36 féle engedély.

Én azt gondolom, hogy ezek azok a kérdések, amelyek vizsgálata nélkülözhetetlen, és e téren kell érdemi lépéseket tenni, úgy, hogy felezzük, harmadoljuk az emberek, vállalkozások életét megnyomorító jogszabályi dzsungelt.

Az embereket ugyanis ez érdekli elsősorban, hogy minél kevesebb bajuk legyen az állammal, minél kevésbé szóljon bele az életükbe.

Fontos az e-közigazgatás kiépítése is, amelynek terén a piaci szféra óriási lépéseket tett az utóbbi néhány évben (lásd a telefonos, villanyáram, földgáz és egyéb közműszolgáltatókat), az állam meg csak toporog egy helyben.

Amikor e-köizgazgatásról beszélek, olyan igazgatási szisztémára gondolok, ahol  az állampolgár interneten vagy telefonon előre időpontot tud foglalni, nem kell sorban álljon.

Ahol például a cégeljárást elektronikussá tették, ott a cégek bejegyzési ideje néhány órára, 1–3 napra rövidült, a költségek harmadolódtak.

Ezekhez az átalakításokhoz nem 4–5 év kell, csak a kezdet a nehéz.

Meggyőződésem, hogy Románia közigazgatásának átszervezése, polgárbaráttá tétele nélkül az ország versenyképessége nem javítható.

Nem állok talán messze az igazságtól, amikor azt mondom, hogy sikeres európai felzárkózásunknak ma legnagyobb akadálya a Román Állam önmaga.

Miért ne lehetne Románia olyan ország, ahol jó élni, ahol jó vállalkozni, ahol megfelelő minőségű a közellátás, s ahol az állam nem akadály, hanem esélyteremtő, segítő kéz?

Javaslom, e célok megvalósítása érdekében dolgozzunk!

 1,403 total views,  1 views today

Hozzászólások
Loading...