2025 Március 15.-i beszédem a Kontumáci megemlékezésen

Tisztelt Ünneplő Közösség! Kedves Gyimesiek!

Ma, március 15-én nemcsak emlékezünk, hanem számot is vetünk közösségünk jelenéről és jövőjéről.
Az 1848–49-es szabadságharc hőseire gondolva felidézzük bátorságukat és áldozatvállalásukat, de ezzel együtt meg kell kérdeznünk magunktól: ma, 2025-ben, mit jelent számunkra a szabadság?
Itt, Gyimesbükkön, az Ezeréves határnál és a Kontumáci kápolna árnyékában, minden kő és minden emlékmű a megmaradásról tanúskodik.
Ez a vidék, amely oly sok történelmi vihart megélt, ma is emlékeztet bennünket arra, hogy szabadságunkat nem adják ingyen.
Őseink itt is tudták ezt – 1848-ban, a világégések idején és a kommunizmus éveiben is, amikor nem hagyták magukat elnémítani.

„A szabadságot minden generációnak újra ki kell vívnia.” Ma sem dőlhetünk hátra elégedetten, hiszen az erdélyi magyarságnak mindig készen kell állnia arra, hogy kiálljon önmagáért.
A világ eseményeit látva keservesen bonyolult helyzetben vagyunk.
2024 sikeres év volt az erdélyi magyarság számára, hiszen erős parlamenti képviseletünk lett, és kormányon tehetünk közösségünk jövőjéért.
De mindannyian tudjuk, hogy ezzel nem ért véget a küzdelem.
Szélsőséges erők erősödtek meg, akik a múlt sötét időszakai felé vezetnének vissza minket.
Mi, magyarok, nem engedhetjük meg, hogy ez újra megtörténjen!
Nem kérünk az elszigetelt, Európából kifelé sodródó Romániából!
Nem engedhetjük, hogy a múlt árnyai határozzák meg a jövőnket!

A szabadságharc egyik legnagyobb tanulsága, hogy a jövő nem magától épül.
A hőseink, akik fegyvert fogtak a szabadságért, hittek abban, hogy a közösség ereje képes megváltoztatni a történelmet.
Ahogyan akkor, úgy ma is igaz: a jövő előre van, nem hátra.
A közelgő elnökválasztás tétje is ebben áll: merünk-e előre tekinteni, merünk-e egy szabad, erős, európai Erdélyért kiállni? Az előttünk álló döntések nemcsak a saját sorsunkat, hanem gyermekeink jövőjét is meghatározzák.
Ahogyan a történelmünk során oly sokszor, a szabadságot és közösségünk jövőjét most ismét együtt kell megvédenünk.
A Gyimesek völgye, az Ezeréves határ, a Kontumáci kápolna, és az 1848-as forradalom mind ugyanazt üzenik nekünk: csak együtt, felemelt fejjel, bátor szívvel tudunk győzni.

Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!