A jó példa ragadós
Fehér Megye Tanácsában nincs egyetlen RMDSZ-es tanácsos sem, mégis az idei évi egyház-támogatási programból részesülnek katolikus, református és unitárius egyházközségek is. http://adevarul.ro/locale/alba-iulia/1-milion-lei-bugetul-judetului-alba-136-parohii-religioase-1_53d6a3cc0d133766a8d154b1/index.html. Ez a dolgok rendje. Az egyházi, oktatási, kulturális támogatások nem képezhetik politikai erőviszonyok által meghatározott döntések tárgyát.
Hargita megyében – azon túl, hogy így korrekt – azért is kell jó példával elöl járnunk, mert az kihat más erdélyi megyék forráselosztási gyakorlatára is. Sőt e gyakorlatot a nyilvánosság minden fórumának felhasználásával nagydobra is kell vernünk, hogy minél több erdélyi döntéshozó értesüljön erről. Nem véletlenül írtam e témában nyílt levelet a miniszterelnöknek és küldtem el e levelet minden megyeitanács-elnök kollégának.
A korábbi években még Maros megyében, illetve Marosvásárhelyen sem volt gyakorlat az arányos forráselosztás, idéntől viszont az lett. Ez pozitív dolog. Azon kell lennünk, hogy minél több erdélyi megyében hétköznapi gyakorlattá váljon az arányos elosztás.
A mellékelt linken (http://www.cjalba.ro/wp-content/uploads/2014/07/SedintaCJ31.07.pdf) elérhető fájl 176-ik oldalán olvasható a támogatásban részesülő egyházközségek felsorolása.Az erdélyi megyék közül kettőben van többségben a magyarság, egyházközségeink többsége olyan megyékben található, ahol kisebbségben vagyunk, sőt jó néhány megyében a megyei tanács szintjén még képviseletünk sincs. Ezért is fontos, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel és jó példával érveljünk a korrekt forráselosztás mellett, mert a katolikus, unitárius és református plébániák/parókiák többsége olyan településen található, ahol nincs RMDSZ-es tanácsi többség, román a polgármester, nincs se közbirtokosság, se magyar vállalkozói réteg, amely anyagi támogatást nyújthatna.
Az első lépést tehát az kell képezze – és most ennek a folyamatában vagyunk –, hogy a felekezeti létszámnak megfelelően történjen a pénzek elosztása. Ha ez általánossá válik, akkor jöhet a második lépés – itt még nem tartunk –, amikor amellett is kell érvelni, hogy pozitív diszkriminációra van szükség, tehát többet kell adni annak, aki kisebbségben van, mert egy településen, ha egy egyházközségnek több ezer híve van, a másiknak viszont csak néhány száz vagy néhány tucatnyi, akkor, biza, többet kell adni azoknak, akik kevesen vannak, csökkenteni kell a kis létszámú felekezetre háruló aránytalanul nagy terheket. És ami a legfontosabb, a támogatásoknak folyamatosaknak és kiszámíthatóknak kell lenniük évről évre, mert akkor lehet hatékonyan felhasználni őket.
