fbpx

A kéregetők és az MCV

Románia és Bulgária európai uniós csatlakozásakor az Európai Unió bevezetett egy ellenőrzési mechanizmust, közismertebb nevén az MCV-t (együttműködési és ellenőrzési mechanizmus). A korábban csatlakozó országok vonatkozásában ilyenre nem került sor. Gondolom, ez is lehet a magyarázata annak, hogy nálunk ellenőrzés ellenőrzés hátán, szemben, mondjuk, Magyarországgal. Ez még önmagában nem is lenne baj, mert az ellenőrzésekből lehet tanulni, és jó az, ha van egy külső szereplő, aki felhívja a figyelmet az időnként óhatatlanul előforduló hibákra. Ám Bulgária is az MCV hatálya alatt van, és ott mintha ez nem okozna különösebb gondot. Dicsérik is az uniós bürokraták Bulgáriát, Romániát pedig folyamatosan elmarasztalják. Elgondolkodtam azon, vajon mi lehet ennek az oka. Néhány év alatt tényleg annyira megtáltosodtak a bolgárok, vagy valami más magyarázat van? Azt gondolom, hogy van magyarázat arra, miért bánik úgy mostanában mindenki Romániával, mint a viccben a nyuszikával, hogy ha van sapka a fején, akkor azért, ha nincs sapka a fején, akkor pedig azért ütik.

Tehát az láthatjuk, hogy rájár a rúd Romániára, és a nyugat-európai politikusok folyamatosan kritizálják az ország teljesítményét. Különösen ott, ahol választásokat tartanak. Azt kell látni ugyanis, hogy bár Bulgáriában sem kolbászból van a kerítés, sőt még az átlagbér is alacsonyabb, mint a romániai, mégis romániai kéregetőkkel és más, nem kétkezi munkából élni szándékozó polgártársakkal vannak tele a berlini, római, párizsi metrók, terek, utcák. Egy ismerősöm az idén járt Gibraltáron, és még ott is látott mocskos rongyokba bugyolált gyerekével kéregető polgártársnőt. Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy a nyugat-európai társadalmakat erősen irritálja Románia, amihez – akarva-akaratlanul, toleranca ide, tolerancia oda – az adott ország politikusai, kormányai is alkalmazkodnak. Romániát támadva, Románia schengeni csatlakozását megakasztva szavazatokat lehet szerezni Hollandiában, Franciaországban, Angliában, Olaszországban és a tolerancia Mekkájában, Németországban is. Képzeljük el azt a kölni polgárt, aki Mercedeséből kiszállva bemenne a dómba a vasárnapi misére, és a főtéren kerülgetnie kell a csecsemőikkel kéregetőket. Jólétben él, és nap mint nap kénytelen szembesülni a mélyszegénységgel, a nyomorral, a bűnözéssel. Nem hinném, hogy örül neki. És ha ő nem örül neki, akkor biza ez az érzés átragad az őt képviselő politikusokra is, mert ha nem ragad át, akkor akár bukhatnak is, és a politikusok olyanok, hogy nem szeretnek bukni. Tehát szerintem igazából ez a magyarázata annak, hogy mostanában egyre vehemensebbek, egyre ellenségesebbek az uniós bürokraták, a nyugat-európai kormányok Romániával. Néhány hete a helyi lakosok felgyújtottak egy cigánytelepet Franciaországban, a rendőrség nem tett semmit. Ma olvastam, hogy Olaszországban aláírást gyűjtenek Románia uniós tagságának megvonásáért. A nyáron, az államelnök felfüggesztésekor láthattuk, milyen vehemensen lépnek az uniós bürokraták és nyugati kormányok.

Szóval nagyon súlyos a helyzet, igaz, nem előzmények nélküli. Egyik falunkbéli a 80-as években Kelet-Németországban járt, és nem tudom, miért, de állandón leköpdösték az autóját, mocskolódásokat festettek rá, mert látták a román rendszámot. A berlini polgárnak mindegy volt, hogy Hargita vagy más megyéből való az autó. Az atyafi ezt megunta, és egy lapra felírta, hogy Transylvania, és kiragasztotta az autó ablakára, hátha alábbhagynak a keletnémetek a köpködéssel. Akkor még élt vagy 5-600 ezer szász meg kétszázezer sváb is Romániában, szóval elég furcsa volt ez a viszonyulás. De hagyjuk ezt most. Nem tudom, mi volt a hatása e lapnak, de amikor hazajött, másnap már hívatták is a szekuhoz Csíkszeredába, hogy beszámoltassák irredenta cselekedetéről.

Szóval az ilyen helyzeteket akkor is és most is nehéz volt kezelni, és én azt mondom, hogy teljesíthet bármilyen briliánsan is a román igazságszolgáltatás, közigazgatás az MCV-n belül, amíg kéregetőink, zsebmetszőink elözönlik Nyugat-Európát, addig jóindulatra onnan nem számíthatunk, mert folyamatosan fennmarad az a társadalmi, választói nyomás, amely a nyugati politikusokat Románia elleni szankciókra, példastatuálásokra kényszeríti. Nem tudom, a nagy harcok közepette mennyiben van ennek tudatában a román politikai elit, mert győzzön itt bárki is december 9-én, az ország uniós ridegtartása nem fog megszűnni.

 638 total views,  1 views today

Hozzászólások
Loading...