A kéregetők és az MCV

Tehát az láthatjuk, hogy rájár a rúd Romániára, és a nyugat-európai politikusok folyamatosan kritizálják az ország teljesítményét. Különösen ott, ahol választásokat tartanak. Azt kell látni ugyanis, hogy bár Bulgáriában sem kolbászból van a kerítés, sőt még az átlagbér is alacsonyabb, mint a romániai, mégis romániai kéregetőkkel és más, nem kétkezi munkából élni szándékozó polgártársakkal vannak tele a berlini, római, párizsi metrók, terek, utcák. Egy ismerősöm az idén járt Gibraltáron, és még ott is látott mocskos rongyokba bugyolált gyerekével kéregető polgártársnőt. Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy a nyugat-európai társadalmakat erősen irritálja Románia, amihez – akarva-akaratlanul, toleranca ide, tolerancia oda – az adott ország politikusai, kormányai is alkalmazkodnak. Romániát támadva, Románia schengeni csatlakozását megakasztva szavazatokat lehet szerezni Hollandiában, Franciaországban, Angliában, Olaszországban és a tolerancia Mekkájában, Németországban is. Képzeljük el azt a kölni polgárt, aki Mercedeséből kiszállva bemenne a dómba a vasárnapi misére, és a főtéren kerülgetnie kell a csecsemőikkel kéregetőket. Jólétben él, és nap mint nap kénytelen szembesülni a mélyszegénységgel, a nyomorral, a bűnözéssel. Nem hinném, hogy örül neki. És ha ő nem örül neki, akkor biza ez az érzés átragad az őt képviselő politikusokra is, mert ha nem ragad át, akkor akár bukhatnak is, és a politikusok olyanok, hogy nem szeretnek bukni. Tehát szerintem igazából ez a magyarázata annak, hogy mostanában egyre vehemensebbek, egyre ellenségesebbek az uniós bürokraták, a nyugat-európai kormányok Romániával. Néhány hete a helyi lakosok felgyújtottak egy cigánytelepet Franciaországban, a rendőrség nem tett semmit. Ma olvastam, hogy Olaszországban aláírást gyűjtenek Románia uniós tagságának megvonásáért. A nyáron, az államelnök felfüggesztésekor láthattuk, milyen vehemensen lépnek az uniós bürokraták és nyugati kormányok.

Szóval nagyon súlyos a helyzet, igaz, nem előzmények nélküli. Egyik falunkbéli a 80-as években Kelet-Németországban járt, és nem tudom, miért, de állandón leköpdösték az autóját, mocskolódásokat festettek rá, mert látták a román rendszámot. A berlini polgárnak mindegy volt, hogy Hargita vagy más megyéből való az autó. Az atyafi ezt megunta, és egy lapra felírta, hogy Transylvania, és kiragasztotta az autó ablakára, hátha alábbhagynak a keletnémetek a köpködéssel. Akkor még élt vagy 5-600 ezer szász meg kétszázezer sváb is Romániában, szóval elég furcsa volt ez a viszonyulás. De hagyjuk ezt most. Nem tudom, mi volt a hatása e lapnak, de amikor hazajött, másnap már hívatták is a szekuhoz Csíkszeredába, hogy beszámoltassák irredenta cselekedetéről.

Szóval az ilyen helyzeteket akkor is és most is nehéz volt kezelni, és én azt mondom, hogy teljesíthet bármilyen briliánsan is a román igazságszolgáltatás, közigazgatás az MCV-n belül, amíg kéregetőink, zsebmetszőink elözönlik Nyugat-Európát, addig jóindulatra onnan nem számíthatunk, mert folyamatosan fennmarad az a társadalmi, választói nyomás, amely a nyugati politikusokat Románia elleni szankciókra, példastatuálásokra kényszeríti. Nem tudom, a nagy harcok közepette mennyiben van ennek tudatában a román politikai elit, mert győzzön itt bárki is december 9-én, az ország uniós ridegtartása nem fog megszűnni.