fbpx

A székelymészárlás 250. évfordulójára emlékeztek Madéfalván

Borboly Csaba a Siculicidium-emlékműnél elmondott beszéde

A madéfalvi veszedelem 250. évfordulóján január 5-7. között háromnapos ünnepséggel adóznak a bátor székely elődeink emléke előtt. Az évfordulón múltidéző előadással, gyalogtúrával, kiállítással, konferenciával, táncszínházi előadással emlékeztek a székely vértanúkra. Az ünnepségsorozathoz illeszkedve január 6-án, hétfőn este a csíkszeredai városházán mutatták be Balló István A madéfalvi veszedelem című kötetét. Az 1906-ban megjelent kötet újrakiadásának nyomdaköltségeit Hargita Megye Tanácsa biztosította.

Január 7-én, kedden több ezres tömeg hajtott fejet a Tamás József építészmérnök által megálmodott Siculicidium-emlékműnél.

Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, mint a megemlékező ünnepség társszervezője szólt a sokasághoz, felhívva a figyelmet őseink példaértékű bátorságáról és megalkuvást nem ismerő kiállásukról. (Itt olvasható a teljes beszéd)

Tisztelt Honfitársaim!

A bátrak jutalma dicsőség, a gyávák sorsa árulás.  A bátorság és a gyávaság örök küzdelmére emlékezünk ma itt, a Székely Golgota tövében. Arra emlékezünk, hogy székely népünknek minden korban akadtak vezetői, akik dacolni mertek a megalkuvás kísértésével, dacolni mertek a kompromisszumok teremtette kényelemmel.

Akikre 1764 január hetedikén ágyútűzzel támadt a birodalmi haderő, nem azért gyűltek itt össze, hogy gyáva kompromisszumot kössenek a birodalmi tábornokokkal. Nem is azért gyűltek össze, hogy a birodalom fővárosába bebocsátást kérjenek,  netalán kitüntetés, állás, cím után kuncsorogjanak.

Azért gyűltek ők itt össze, hogy megvédjék ősi jussukat, megőrizzék a székely nép szabadságát, s helyreállítsák jogait.

Ami 1764 Vízkeresztjét követő hajnalon és annak előtte itt történt egyszerű, mint az egyszeregy. Nincs benne sem kanyarulat, sem magyarázkodás, sem gyávaság. Egy van benne, a halál fenyegetését is vállaló bátorság. Ettől dicső a tett, mit végrehajtottak. Dicső, még ha közvetlen következménye a halál is volt. S ha nincs ez a halált megvető bátorság, akkor nincs ma itt megemlékezés sem. S ha nincs halált megvető bátorságú székely 1849-ben, 1919-ben, 1944-ben vagy akár 1989-ben, akkor az sincs, aki itt emlékezik.

Tisztelt emlékező közösség!

Mi e bátrak örökösei vagyunk. Nézzünk hát bele a tükörbe, ki-ki otthon reggel, vagy itt lelkébe mélyedve. Méltók vagyunk-e mi erre az örökségre?

Készek vagyunk-e ugyanolyan bátorsággal, halált megvető daccal küzdeni népünk szabadságáért? Vagyunk-e elég bátrak cipelni a terhet, a Székely Golgotára felállított keresztet.

Hiszem és tudom, székely népünkből minden korban sarjadt és sarjadni fog oly nemzedék, mely ítéletet tud és mer mondani elődeiről. Rólunk is ítélni fognak, rólunk is eldöntik majd, hogy megtartottuk-e a hitet, küzdöttünk-e eleget a szabadságért, s helyt álltunk-e egymásért a közös küzdelemben.

Akik 1764-ben itt állottak, nem azt nézték, hogy aki mellettük és mögöttük áll gyáva-e az árulásra. Hittek a másikban, hittek egymásban és egymás bátorságából merítettek további erőt.

Vajon mi méltók vagyunk-e a közös bátorság örökségére?

Tisztem nem az ítélkezés, hanem a főhajtás.

Hiszem, a mi nemzedékünknek is megadatik az ősök bátorsága, s sorsunk nem árulás, hanem dicsőség lesz.

Az ünnepségről készült fotógaléria megtekinthető az alábbi linken: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.603565569690830.1073741831.215328865181171

Csíkszereda, 2014. január 7.

 1,926 total views,  1 views today

Hozzászólások
Loading...