fbpx

Adjunk hangot ellenállásunknak!

„A székelyek, ez a legharciasabb néptörzs, mint eddig voltak, úgy ezután is mentesek legyenek minden adófizetéstől, minden téli és nyári katonai elszállásolás terhétől, s birtokaik, amelyeket hadfölkelés kötelezettsége mellett bírnak, amint eddig, úgy ezután is teljesen mentesek legyenek mindenféle dézsmától.”

A Diploma Leopoldinum 14-es pontja

 

Évről évre összegyűlünk a székelység történetének egyik legfontosabb helyszínén, a madéfalvi emlékműnél, hogy fejet hajtsunk elődeink emléke előtt, akik 1764 januárjában maguk is összegyűltek ebben a községben, és kiálltak őseiktől örökölt jogaikért.  Összegyűlünk, hogy megemlékezzünk áldozatukról, amit a székely szabadságért hoztak. Összegyűlünk azért is, hogy útmutatásukat kérjük: mit tegyünk, hogyan gondolkodjunk, amikor a mai világban a székelységet érintő döntéseket kell meghoznunk. Madéfalva mindig jó alkalom arra, hogy emlékeztessük magunkat, milyen könnyen ellenünk fordulhat egy birodalom, amelynek azért váltunk részévé, hogy védelmet, biztonságot és békét nyújtson nekünk.

Érdemes emlékeznünk arra, hogy Erdély a maga idején, 1691-ben önként csatlakozott I. Lipót császár országaihoz. Tette ezt annak reményében, hogy a sok nemzet fölött uralkodó Habsburg-dinasztia jogara alatt békére és biztonságra lel, gazdasága fellendülhet, és újra egyesülhet a magyar nemzet többi részével, miközben jogai sértetlenek maradnak. Mindezeket gondosan írásba is foglalták. A székelység vonatkozásában a császár és Erdély között létrejött egyezség, a Diploma Leopoldinum 14. pontja konkrétan kimondta, hogy megőrizhetjük ősi szabadságunkat az addigi formájában. Telt-múlt az idő, fejlődött a világ, és hetven évvel később, amikor a Habsburgok birodalmuk egységesítésén és modernizálásán dolgoztak, megbízták Buccow tábornokot az erdélyi határőrség megszervezésével. A székelységet idegen tisztek által vezetett ezredekbe kívánták szervezni és külföldi bevetésekre kötelezni, igazodva a kor szelleméhez, ámde a megtartani ígért ősi szabadságokkal teljesen összeférhetetlen módon. Amikor eleink ebbe nem egyeztek bele, előbb jogi csűrés-csavarással és ígérgetéssel, majd anyagi nyomásgyakorlással, végül nyílt erőszakkal kényszerítették a székelyeket a határőrségbe való belépésre. Tették mindezt a jog és a fejlődés jegyében, valamint a mi saját érdekünkben, amit – szerintük – elmaradottságunkban képtelenek voltunk felismerni. Ezt nevezték felvilágosult abszolutizmusnak.

Az Erdély és az uralkodóház közötti alapszerződést a saját érdekeik szerint annyira átértelmezték, hogy eredeti valójából teljesen ki is forgatták. Őseink a határőrség szervezése során rengeteg kérelemben, feliratban magyarázták álláspontjukat Buccow-nak és az uralkodónőnek. Hivatkoztak ősi jogaikra és Lipót császár diplomájára. Az abszolutista felvilágosultak szemében ezek elavult érvek voltak. Sehogy sem értették, hogy az a határőrség, ami jó a szerbeknek és a románoknak, miért nem felel meg a székelyeknek. Továbbra is úgy vélték, nekik van igazuk, ők állnak a haladás pártján, hiszen korszerű hintókban közlekednek, és finom szalonokban beszélgetnek a legújabb trendekről, míg a székelyek csak tudatlan és babonás parasztok.

A jogi érvekből hamar kifogytak, ezért vízkereszt éjszakáján ágyúkkal és szuronyokkal támadtak az alvókra, akik Madéfalván gyülekeztek. Pár hónappal később büszkén jelentették az uralkodónőnek, hogy sikerült megszervezni Székelyföldön a modern határőrséget. Ezt nevezték haladásnak.

Azt tapasztaljuk, hogy manapság megint kezd kibontakozni egy birodalomegységesítő láz abban az Európai Unióban, amelynek azért lettünk tagjai, mert békét, biztonságot, a gyarapodás lehetőségét, a magyarokat elválasztó határok lebontását és jogaink megerősítését reméltük tőle, és mindezeket szerződésekbe is foglalta. Szólaljunk fel és adjunk hangot a „Negyedik Birodalom” és az EU-s központosítás ellen!

Azt látjuk, hogy az Unió alapszerződéseit igen sajátosan kezdi értelmezni az EU egyik-másik szerve, és az eredeti értelmüket kiforgatva, jogi csűrés-csavarással és anyagi nyomásgyakorlással akarnak minden nemzetet az általuk haladónak vélt irányba kényszeríteni. Azt érezzük, hogy távoli központokban ülő okos emberek a hatáskörükön messze túlterjeszkedve akarják berendezni az életünket, megmondani, hogy mit kell gondolnunk a családról, a házasságról, hogy ki a haladó politikus, és ki a populista, vagy éppen hogyan éljünk együtt az elszaporodott medvékkel. Modernizálni és boldogítani akarnak minket akaratunk ellenére is. Mi őseink példájából azt tanultuk, hogy az ilyenfajta nyomásnak ellen kell állni akkor is, ha ez a korszellemmel való szembefordulással és esetleg áldozatokkal jár.

Mindig is összeköt és közös gyökeret ad a múlt, hogy mi, magyarok, függetlenül attól, hol élünk, összetartozunk. Mi akarunk dönteni a saját életünkről, és kiállunk az értékeink mellett akkor is, ha más nemzetek nem állnak ki mellettünk a központtal folytatott vitában. Bízunk benne, hogy a mai kor haladó felvilágosultjai a vita során tartózkodni fognak községeink éjszakai ágyúzásától. Bizalmunkat azonban elsősorban nem távoli intézményekbe, hanem őseink nyomdokaiban maradva, a Jóistenbe helyezzük. Kérjük patrónánkat, Szűz Máriát, hogy tartsa meg nemzetünket egységben, jobb és nehezebb időkben egyaránt!

 

A kőoszlop verses felirata dr. Balló István tollából:

„Székely nép! Itt hullott őseidnek vére,

Kiket zsarnok önkény bosszús karja ére.

Midőn alkotmányos szabadságod védték,

Szörnyűkép olták ki sok ártatlan éltét.

De bár elvesztek ők ádáz fegyver alatt,

Emlékük nem vész el, örökre fennmarad,

Mert hű kegyeletben megtartod őseid.

Így él majd emlékük időtlen ideig.”

Madéfalva, 2022. január 7.

 189 total views,  1 views today

Hozzászólások
Loading...