Ahol eddig sötét volt, ott is fény legyen
Hargita megyében ma is vannak olyan családok, akiknek a házában soha nem égett villany. Nem azért, mert így szerették volna, hanem mert a villamos hálózat nem ér el a hegy tetejére, az erdőszélre, a legutolsó házig. Megyei vezetőként számomra ez nem elfogadható állapot: minden hargitai embernek joga van az emberhez méltó életkörülményekhez, függetlenül attól, hogy a megye közepén vagy a legeldugottabb szegletében él.
Ezért indítottuk el azt a programot, amelynek keretében 52 napelemes rendszert szereltünk fel 12 településen, összesen 112 olyan embernek, akiknek korábban nem volt villamos energiájuk. Minden érintett ház kis, önálló rendszert kapott, amely nappal megtermeli az áramot, éjszakára pedig akkumulátorokban tárolja. Ez a mindennapok szintjén azt jelenti: este is van fény, működik a hűtő, lehet telefont tölteni, és biztonságosabbá válik az élet. Az eddig sötét házakban felkapcsolódott a lámpa – szó szerint és átvitt értelemben is.
Fontosnak tartom, hogy ez ne egyszeri akció legyen, amit kipipálunk, majd elfelejtünk. Számomra ez az első lépés: bizonyíték arra, hogy léteznek olyan megoldások, amelyekkel a legelszigeteltebb háztartások számára is biztosítható az áram, erdőirtás és drága hálózatépítés nélkül. A következő években azt szeretném, ha Hargita megyében az energiaszegénység csökkentése tudatosan beépülne a megyei fejlesztési terveinkbe, és külön figyelmet kapnának azok a helyek, ahová a klasszikus hálózat soha nem fog eljutni.
Amikor Brüsszelben az Európai Unió következő költségvetéséről beszélek, ezt a tapasztalatot viszem magammal. Ma egy ilyen kicsi, de nagyon célzott off‑grid programot nem könnyű uniós forrásból finanszírozni, ezért kellett külső – például norvég – alapokra támaszkodnunk. A célom az, hogy a következő uniós költségvetésben legyenek olyan egyszerű, könnyen hozzáférhető eszközök, amelyeket a vidéki, hegyvidéki térségek is használni tudnak kis megújulóenergia‑projektekre. Nem csak a nagyvárosoknak, hanem a szórványban élő családoknak is jár a figyelem.
Ezzel párhuzamosan egy másik irányt is fontosnak tartok: a közösségi, helyi tulajdonra épülő megoldásokat. Európa több pontján – például Brüsszelben vagy Gentben – már működnek energia‑szövetkezetek, ahol polgárok, önkormányzatok és helyi szakemberek közösen ruháznak be napelemekbe, felújításokba, és együtt döntik el, mire költsék a megtermelt hasznot. Számomra ezek a példák azt üzenik: az energiaátmenet nem csak a nagy szereplők ügye lehet, hanem a helyi közösségeké is.
Ezért felvetem, mint lehetőséget, hogy a jövőben Csík térségében és Hargita megyében is érdemes lenne elgondolkodni egy energia‑szövetkezet létrehozásán. Olyan közösségi formán, ahol csíki emberek, önkormányzatok, egyházak, vállalkozók közösen indíthatnak napelemes és energiahatékonysági projekteket, és a haszon is helyben marad: alacsonyabb számlák, jobb szolgáltatások, helyi munkahelyek. Ez nem kész döntés, nem holnapi bejelentés, hanem egy irány, amiről szeretném meghallgatni a helyiek véleményét.
A legfontosabb számomra, hogy világos legyen: amikor off‑grid napelemes rendszerekről, energia‑szövetkezetekről, zöld átmenetről beszélek, nem idegen, távoli fogalmakat akarok rátukmálni a megyére. Azt keresem, hogyan tudjuk ezekkel az eszközökkel a mi, hargitai gondjainkat – energiaszegénység, elvándorlás, elöregedés, kiszolgáltatottság – enyhíteni. Nem minden megoldás fog mindenkinek tetszeni, és nem mindenhol lesz ugyanarra szükség, de nagyon sok család számára jelenthetnek ezek valódi esélyt: kevesebb rezsit, biztonságosabb otthont, nagyobb kiszámíthatóságot.
Mi itt maradunk, és az unokáinknak adjuk tovább ezt a vidéket. Ha úgy tudjuk fejleszteni, hogy közben a tájat is megőrizzük és az embereknek is jobb legyen, az nem bűn, hanem kötelesség. Ebben vállalok munkát Hargita Megye Tanácsának alelnökeként – itthon és Brüsszelben is –, és ebben kérem a hargitai emberek véleményét és támogatását.
Brüsszel, 2026. 03. 25.
