Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Két héttel ezelőtt szülőfalujában, Zágonban tartott aranymiséjén Berszán Lajos kanonok úgy fogalmazott: hogy a templom bár kicsi, de a mennyország nagy, ott mindannyian elférünk.
S jó ma itt is látni, hogy milyen sokan gyűltünk össze, hogy ünnepeljük sokak, sokunk példaképét, akitől generációk tanultak.
Bátran kijelenthetjük, hogy Berszán atya másokért élt, a közösség volt az ő nagy családja, igazi közösségi ember.
A fiatalságot hitre, becsületes munkára és itthon maradásra tanította, ösztönözte.
Ma köszöntjük az iskolaépítő atyát, aki a 90-es évek elején Gyimesfelsőlokon megálmodta és létrehozta az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceumot, amelynek 2007-ig volt igazgatója. Az évek során több száz, több mint ezer diák tanult az Alma Materben, ahol feltarisznyázták szellemi és lelki útravalóval.
Ötven évvel ezelőtt Márton Áron, Erdély nagy püspöke szentelte pappá, aki nagy hatással volt jelleme alakulására.
A nagy püspök így vallott: “A nép a szikla, amelyre egy nemzet élete biztosan épül . Ennek az épületnek viszont két fontos őrtornya van: a templom és az iskola. Ez a két intézmény együttesen, és nem külön-külön felelős egy falu, egy nép, egy nemzet egészséges szellemiségéért és előrehaladásáért.
Ugyancsak az “Emberkatedrális” mondotta: „Az iskola, ha nem templom, akkor barlang. Vallom, hogy sem a templom, sem az iskola önmagában nem elég.”
„Az iskola legnagyobb feladata nem az hogy a tudás mindenáron való hajszolásával az ismeretek fakójává nyomorítsa az életre tátogató emberfiókák szomjas lelkét, hanem az, hogy az embert nevelje, az értelem képzésével legalább arányosan.”
A Márton Áron Emlékév jegyében ezekkel a gondolatokkal kívánok a Hargita Megyéért díjas (2005) Berszán Lajos atyának további jó egészséget és hosszú, kegyelemteljes életet.
