Az Igazság Napja

Szombaton az egész erdélyi magyar közösség példát mutatott egységből, kiállásból és közösségi összetartásból. Szombaton az utóbbi évek legnagyobb méretű tiltakozó megmozdulását tartottuk meg, annak ellenére, hogy a lakosság 6,7%-a vallja magát magyar nemzetiségűnek.

Legutóbbi nagyobb léptékű megmozdulásunkra Csíkszeredában került sor, a magyar nemzetiségű megyei intézményvezetők leváltásakor. Akkor etnikai alapú leváltás volt a tét, most vagyonelkobzás és bebörtönzés. Jó lenne visszatérni a párbeszéd, a jogszerűség és a tolerancia útjára, mert jogtalanságra, szelektív jogalkalmazásra, felekezeti és nemzeti elfogultságra nem lehet sikeres állami politikát építeni. Meggyőződésem, hogy minél nagyobb része a közösségi célt szolgáló vagyonnak átkerül a helyi és központi adminisztráció kezeléséből az egyház tulajdonába, annál jobb, ugyanis egyházaink évszázadokon át bebizonyították, hogy jó gazdái a vagyonnak, nem elherdálják, hanem gyarapítják azt, és a közösség javára használják fel. Bárhol jártam Európában, ha olyan templomban jártam, ahol éppen mise volt, én is beültem. A prédikációt nem értettem, de azonkívül tudtam, mit mond a pap, a szertartás melyik mozzanata következik. Történelmi egyházaink azonos normák, elvek mentén működnek bárhol Európában. Azonos normák, magatartásminták, évszázadok alatt kikristályosodott szabályok érvényesek Rómában, Kolozsváron vagy Utrechtben. Ha ez az ország komolyan gondolja az európai integráció, a nyugati normák, szabályok átvételét, akkor nem ellenségként kell tekintenie a magyar történelmi egyházakra, hanem a követendő példát, az ország felemelkedésében fontos szövetségesét kell hogy lássa bennük. A beszűkült nemzeti kizárólagosságra épülő politizálásnak előbb-utóbb mindenki, így a többség is megissza a levét. Nézzük meg, mi maradt a szászok után: eladták őket kilóra, és most az évszázados házak ablakait és padlóit égetik az újonnan betelepülők. Az egykori gazdag szász falvak termeltek, adóztak, az újonnan betelepedettek meg csak égetnek, lopnak, pusztítanak. Mi haszna ebből a román államnak, a román többségnek? Semmi. Kára viszont rengeteg. Ha a 700 ezer szász ma itt élne az országban, nem itt tartanánk, ahol ma tartunk, az biztos. De nem itt tartanánk, ha Ceauşescu nem adja el a zsidókat, ha nem vándorol ki több százezer magyar stb.
Aki másnak vermet ás, maga esik bele. Az az ország, amely áruba bocsátotta kisebbségeit, most kénytelen fájó szívvel nézni, hogy hárommillió, élete teljében levő fiatal kivándorolt egy évtized alatt. Kinek az adójából fogják itt a nyugdíjat fizetni 15-20 év múlva? A kivándorolt szász, magyar, román adójából biztosan nem. De a tíz év alatt kivándorolt hárommillió román, illetve azok külföldön megszülető gyermekei adójából sem. Ezen jövedelmekből a kanadai, olasz, német, francia, spanyol, illetve magyarországi nyugdíjakat fogják fizetni. Sőt fizetik már most. Az elmúlt egy évtizedben a többségi románság nagyobb arányban vándorolt ki, mint a magyarság. A demográfiai mutatók, néhány egyetemi centrumot kivéve, a magyarlakta térségekben lényegesen jobbak, mint az ország többi részében. Az erdélyi magyar közösség nem akar kivándorolni, itt akar maradni, boldogulni. Jó lenne, ha abbahagynák a szívatásunkat.