Beszédem a Szent László kiállítás megnyitóján

Szent László király mindig is kiemelkedő tiszteletnek örvendett a székelység körében, egyfajta védőszentje ő a székelységnek, és számos sajátosan székely legenda kapcsolódik hozzá.

Az egyik híres legenda szerint több száz évvel a halála után megjelent egy csatában és győzelemre segítette a székelyeket a pogány tatárok ellen. Ez a legenda megerősít minket abban, hogy holtában sem hagy el bennünket, és segít rajtunk, ha bizalommal fordulunk hozzá.

A neki szentelt év jó alkalmat teremt arra, hogy felidézzük és segítségül hívjuk Szent László szellemiségét.

Egy olyan korban élünk, amelyben egyesek, beleértve a hangadó média egy jelentős részét, hajlamosak egymással szembe állítani a felebaráti szeretetet, az emberiesség parancsát, és a közösségünk, kultúránk védelme iránti kötelességünket.

Szent László példája azt mutatja, hogy megvédeni magunkat nem vétek, és a védelmi harcot meg lehet vívni anélkül, hogy a szívünkben helyet engednénk a gyűlöletnek.

Ezért is fontos, hogy a Magyar Kormány Nemzetpolitikai államtitkársága Szent László évet hirdetett. Ma ennek nagy jelentősége van. Köszönet érte!

Szent László a kereszténység következetes védelmezője és terjesztője volt, aki a legkeményebb csatában is tudott nemes lelkű lenni, s akiről egyszerre mondták, hogy “lovagkirály” és “szent”. Határozott volt és egyenes. Megvédte a keresztény közösséget, kíméletlenül kikergette az országból az erőszakolókat és fosztogatókat. Megvédte a népét, különösen a védelemre leginkább rászoruló nőket és gyerekeket.

Nem hajlott az áldozatok hibáztatására, nem vizsgálta, hogy vajon nem öltözött-e kihívóan az a leány, nem provokálta-e a békésen arrafelé rabolgató kunokat. Nem tehetetlenkedett, személyesen vette üldözőbe és győzte le a leányrabló kun vezért, ahogy azt számos fennmaradt templomi freskón ma is megcsodálhatjuk. Ugyanakkor az ország- és a kereszténység védelme nem rontotta meg, nem tette érzéketlenné, vagy gyűlölködővé a lovagkirályt.

A lelke mélyéig keresztény volt, sőt szent, aki harcos-társait soha nem hagyta cserben, katonáival annyira törődött, hogy ha kellett, a sziklából is vizet fakasztott a számukra.

Az ellenségeinek is meg tudott bocsátani, sőt befogadta őket a szolgálatába, ha megtértek, igaz keresztényekké váltak, és elfogadták az ország törvényeit és szokásait. Így vált példaképpé Szent László már életében, így tett hírnévre szert Európa-szerte olyannyira, hogy akár az első keresztes hadjárat vezérévé is válhatott volna, ha megéri.

Kérjük Szent királyunkat, hogy járjon közben értünk Istennél, erősítse meg a lelkünket, hogy kitartsunk közösségünk, nyelvünk, kultúránk megvédése mellett, és legyen erőnk felvállalni az ezzel járó konfliktusokat úgy, hogy közben nem engedünk helyet a szívünkben semmilyen gyűlöletnek.

2017. június 2., Csíkszereda

 

807 total views, 1 views today

Hozzászólások
Loading...