Beszédem az RMDSZ Székelyföldi Önkormányzati Tanácsának ülésén

Tisztelt Kollégák!

 A mai rendezvény évadnyitó eseménynek tekinthető a székelyföldi önkormányzati világban. Az éves költségvetések embert próbáló előkészítésével kapcsolatos munkálatokon túl vagyunk, és most arra kell koncentrálnunk, hogy mindazt, amit elterveztünk, végrehajtsuk, kivitelezzük.

Az idei esztendő abból a szempontból speciális, hogy választási év, és minden bizonnyal június első felében befejezzük mandátumunkat, és az itt megjelentek zöme indul egy új mandátumért.

 Nem először, sőt nem is másodszor méretjük meg magunkat a szavazóurnáknál, ezért a választási fekészüléssel most nem is foglalkoznék, mert a négyévenkénti megmérettetés számunkra a dolgok természetes rendjéhez tartozik, ugyanis mi tudjuk, hogy az emberek bizalmát nem a választások előtti hetekben kell megnyerni, hanem a négy év megfeszített munkájával.

 A munkát elvégeztük, és nyugodtan állhatunk választóink elé. A versenytársakat még nem ismerjük, de előbb-utóbb őket is megismerhetjük, és akkor megpróbálhatunk velük együtt egy normális hangvételű, jó hangulatú, tisztességes versenyben megméretkezni.

 Természetesen tudjuk azt nagyon jól, hogy ennek a versenynek tétje van, és nemcsak az abban részt vevő politikusok számára, hanem nemzeti közösségünk minden tagja számára.

 Az erős, cselekvőképes, a helyi tanácsoktól egészen a parlamentig építkező, erős képviselettel rendelkező érdekképviseletre van szüksége Székelyföldnek, az erdélyi magyarságnak.

 Az RMDSZ a garancia arra, hogy a magyar érdek érvényesül helyben, megyei szinten és országosan egyaránt, Székelyföldön és más magyarlakta térségekben.

 Visszatekintve az elmúlt négy évre, azt kell mondjam, hogy annak ellenére, hogy tulajdonképpen mandátumunkat végigkísérte a gazdasági válság, mi helytálltunk.

 Természetesen bármelyikünket érték sikertelenségek, kudarcok, csalódások, az emberben mindig ott van, hogy lehetett volna többet is csinálni, lehetett volna eredményesebben is dolgozni, még több projektet hozni a faluba, városba, megyébe, de én azt mondom, hogy az egyes területeken elszenvedett kudarcokat feledtetnie kell annak a ténynek, hogy Székelyföld azon ritka helyek egyike, amelyek az elmúlt négy év viszonttagságaiból megerősödve kerültek ki.

 Ma nem ott tartunk, ahol elkezdtük négy éve.

Ezt mutatják a felmérések, a számok. Társadalmi, gazdasági mutatóink javultak, és ezek közül is kiemelném egy nemzeti közösség, egy térség szempontjából meghatározó mutatókat, a demográfiai mutatókat.

Bizony ezek jelenleg országos összehasonlításban Székelyföldön, Erdély magyarlakta térségeiben a legjobbak.

Természetesen nálunk is nőtt a munkanélküliség, állandó jelenség a fiatalok elvándorlása, de ez közel sem ölt olyan hatamas méreteket, mint az ország más térségeiben.

Nálunk élet van falun és városon, van mozgás, van tenni akarás.

 Az a közösségi erő, amely hosszú évszázadokon keresztül megőrzött bennünket a Kárpát-medence ezen szegletében, most felértékelődött és kibontakozhat.

Ebben látom magyarázatát annak, hogy a Kárpát-medence magyar vagy más nemzetiségű kisebbségi közösségei közül egyedül mi, székelyek nem teret vesztünk, hanem igenis képesek voltunk az utóbbi 5–10 évben megfordítani a lassú, de biztos beolvadást jelentő folyamatokat.

 Bárhova nézünk, azt látjuk, hogy a nemzeti kisebbségek beolvadnak, megszűnnek, az ezekhez a közösségekhez tartozók szép lassan feladják identitásukat, kettős identitásúvá válnak.

 Nálunk ennek pont a fordítottja történik, mi nem a problémákat, nem a nehézségeket látjuk napjainkban, hanem a lehetőségeket.

Gondoljunk csak az uniós csatlakozásra!

Sok baj és probléma adódott ebből, de napjainkra eljutottunk oda, hogy például az egy főre jutó vidékfejlesztési támogatás lehívásában a székelyföldi térség messze az első Romániában. Földjeink felaprózottak, ami baj és probléma ugyan, de még mindig jobb így, mint ha néhány arab, olasz vagy netán Triţă Făniţă több tízezer hektáros latifundiumokon keresztül birtokolná.

Baj van a közbirtokosságokkal is, sok cirkusszal, veszekedéssel, csalódással jár, de ha nincsenek a közbirokosságok, ha nincsenek az RMDSZ által szorgalmazott visszaszolgáltatási törvények, akkor biza ma, ki tudja, kié lennének ezek az erdők, minden bizonnyal idegeneké, és az a csúfság érne bennünket, hogy még egy maréknyi rókagombát sem lenne, ahonnan leszedjünk.

 És a felsorolást folytathatnám, a lényeg az, hogy a magunk urai vagyunk, betartjuk az ország törvényeit, de ami ránk tartozik, abban mi döntünk.

Gyarapítjuk, bővítjük nap mint nap az autonómiánkat, hogy minél jobban tudjuk szolgálni a rendelkezésre álló eszközökkel nemzeti közösségünket.

 Tovább tudunk-e erősödni, fejlődni, vagy békétlenségbe, viszálykodásba, acsarkodásba fordulunk, ez a tétje a júniusi helyhatósági választásoknak.

 Az elmúlt négy évben, a gazdasági válság, a folytonos politikai támadások és minden más probléma ellenére, azért tudott sikeres maradni az erdélyi magyar közösség, mert kitartott egységes érdekképviseleti szervezete, az RMDSZ mellett.

Koalíciós társunk támogatottsága közel egyharmadára olvadt, de a miénk változatlan.

Véd- és dacszövetség épült ki az RMDSZ és az erdélyi magyar választók között, akik biztos hátteret jelentettek ahhoz, hogy történjen bármi is a romániai politikában, de mi konzekvensen képviselni tudjuk nemzeti érdekeinket.

E szövetség ismételt megerősítésének fontos állomása lesz a mostani megmérettetés, amely remélhetőleg az utolsó megosztottságban eltöltött választás az erdélyi magyarságban.

Most, 2012 nyarán eldől, melyik úton megy tovább az erdélyi magyarság, nevezetesen az egység, a gyarapodás, a nemzeti kiteljesedés utján, vagy a civakodás, a pártoskodás, a megosztás útján.

A mostani helyhatósági választások ezért sorsdöntőek. Legyünk ennek tudatában!

A júniusi választások nem személyes karrierünkről szólnak, hanem sokkal többről, egy nemzeti közösségről.

 Tudom, többüket megkeresték, tettek ajánlatot, hogy menjenek át a másik táborba, vagy legalább legyenek függetlenek, ezért hívogatják Önöket kétségbeesve és  fűt-fát ígérve, hogy álljanak át, de aki nemzeti ügyért dolgozik, az nem lehet áruló, ezért a mi győzelmünk, illetve az ő kudarcuk garantált.

De azokat is várjuk, akik 2008-ban, sokszor a mi hibánkból, nem kerülhettek fel a mi listánkra, és máshol voltak kénytelenek indulni, de érzik az összefogásban rejlő erőt, és RMDSZ-es jelöltként indulnának.

Sokan vagyunk most, de június 10. után még többen leszünk!

Borboly Csaba

 Tusnádfürdő, 2012. február 24.