Egy egyszerű döntés következménye
Sokszor beszélek az összefogásról, a felelősségvállalásról, valamint arról, milyen fontos lenne, hogy mindenki tegye a dolgát, és a saját részével hozzájáruljon a közösség fenntartásához, fejlődéséhez. Lehet várni a segítségre, arra, hogy valaki majd fentről, a vezetők közül oldja meg a problémáinkat, de sokszor csak az összefogás hozhat megoldásokat. Egy egyszerű példa erre a tej, a tejtermékek. Ha mindenki csak azt a tejet vásárolná meg, amit a helyi termelők előállítanak, sok mindenen lehetne változtatni, többek között a nagyobb keresletnek köszönhetően újabb üzemeket létrehozni, amelyekkel új munkahelyek jöhetnének létre.
Továbbá egy ilyen ideális esetben lenne a tejnek ára, tehát aki állatot tart, annak lenne tisztességes, előre kiszámítható jövedelme. Az állattartás nem könnyű, folyamatos munkát igényel, amelyért cserébe a termelők csak banikat kapnak. (Lásd ezt a hírt: http://www.zf.ro/companii/retail-agrobusiness/cum-ajunge-laptele-de-la-80-de-bani-litrul-la-poarta-fermei-la-4-lei-litrul-in-supermarket-cu-tot-respectul-e-o-informatie-confidentiala-spune-directorul-profi-15099857) Nincs ez így jól. Milyen szép lenne, ha a gazdák egy tehén után is tisztességes jövedelmet kapnának, aki pedig többre vállalkozik, és társul gazdatársaival a feldolgozásra, az ennek arányában tudna profitálni belőle! Ok-okozati összefüggésként pedig az, akinek üzlete, kis sarki boltja, vállalkozása van, annak a családja is többet nyerne, hiszen nem a nagy multiktól kellene drágán felvásárolja a tejet, neki is lenne tisztességes jövedelme.
Ami pedig a gazdasági előnyökön túlmutat, az az a tény, hogy mi fogyasztók egészséges és jó tejet fogyaszthatnánk, amelyet nem olyan tehénből fejnek ki, amelyik génmanipulált takarmányból, vegyszerrel és antibiotikumokkal, növekedési hormonnal van teletömve. Termékét pedig tej néven drágán vásároljuk meg, miközben kevés köze van az igazi tejhez.
Ez ilyen egyszerű lenne. Egy egyszerű döntés arról, hogy mit veszünk le az üzlet polcairól, több család megélhetését is képes segíteni. Lehet cirkuszolni, követelőzni, perelni, hiányosságokat felmutatni – miközben érdemben semmit sem teszünk, ami változtathatna a jelenlegi helyzeten. Mi Hargita Megye tanácsánál az elmúlt nyolc évben arra törekedtünk, hogy ezen változtassunk. Ehhez persze mindenkire szükség van, mindenkire a megyéből, mindenkire Székelyföldről. Mert ezt nem tiltja egyik bíróság sem, ezt még az a bizonyos hivatásos feljelentő sem támadja, sőt még a román gazdák is ezt szeretnék, hogy „mi magunk saját erőből” tudjuk eltartani magunkat és egymást.
