Egy felmérés margójára

Megjelent a Transindexen egy felmérés. RMDSZ-es szempontból jók a számok, visszaigazolják azt, amit mi itt Székelyföldon egyébként is tudunk, nevezetesen azt, hogy az új szereplők megjelenése nem befolyásolta érdemben az erdélyi magyarság pártpreferenciáit.

Hargita megyében némileg magasabbak az MPP, illetve az EMNP számai. Legutóbbi mérésünkben az EMNP-t 15%-on, az MPP-t 5%-on mértük, a 70 százalék feletti RMDSZ-es támogatottság mellett. Amit ha összevetünk a 2008-as kétharmad-egyharmad felálással, azt kell mondjam, hogy most jobbak a számok, mint három és fél évvel korábban voltak. Sok embernek sok munkája van ebben.

Nem itt van a bibi, amiért írok, hanem ott, hogy Hargita megyében, de tudomásom szerint Kovászna megyében és máshol is nagyon alapos felmérések készültek arra vonatkozóan, hogy a helyi, az országos politikusoknak milyen a támogatottságuk, bizalmi indexük.

És biza e felméréseknek az volt a tanulsága, hogy a lista első harmadában tartózkodó Tőkés Lászlón kívül nem nagyon mértek más RMDSZ-en kívüli politikust az első kétharmadban. Ezért eléggé szűk látókörűnek nevezem e mérést, illetve a publikált eredményt, amely olyan politikusok támogatottságát reprezentálja, akik vagy alacsony ismertségűek, vagy a népszerűségi lista végén kullognak valójában. Úgy látom, hogy egyesek fel akarják a semmiből építeni Toró T. Tibort, illetve a minden listák végén kullogó Szász Jenőn fényeznek egy kicsit, és népszerűségét tekintve negyedik legnépszerűbb politikusként akarják beállítani, pedig hát a valóság ettől nagyon távol van. Az RMDSZ-nek vannak választásokon megméretkezett polgármesterei, tanácselnökei, szenátorai, képviselői. Vannak miniszterei, és van Markó Béla, aki azért túl azon, hogy Románia miniszterelnök-helyettese, nagymértékben meghatározta, hogy merre haladtak közdolgaink az elmúlt 20 esztendőben.

Nincs rajta a listán Frunda György, nincs ott Borbély László, nincs ott Cseke Attila, Verestóy Attila, Kiss Sándor, Bíró Rozália, Sógor Csaba, Winkler Gyula, Korodi Attila, Márton Árpád, Illyés Gyula, Lokodi Emőke, Tamás Sándor, Antal Árpád, Ráduly Róbert, és sorolhatnám hosszasan. Ezen személyek minimum megyei, de akár nagyobb térségi kitekintésben is megjelenítik az erdélyi magyar politikát. Befolyásuk van a közdolgok alakulására, ezzel szemben Szász Jenő helyi tanácsosnak vagy Toró Tibor pártelnöknek milyen befolyása van?

De hát nem folytatom, aki érteni akarja, az érti, amiről beszélek.

Szóval van egy realitás, és ez a felmérés e realitástól teljesen eltérő képet sugall a pártpolitikusi bizalmi indexek szempontjából. És ez azért nem jó, mert akaratlanul is megtéveszti az olvasókat, akiknek joguk van az objektív tájékoztatáshoz. A politikán kívüli olvasók, a szavazóink nem merülnek bele alaposan, hogy mi is lehet e felmérés mögött, és aki rápillant a számítógép monitorjára, és azt látja, Toró a harmadik, Szász Jenő a negyedik, annak ez marad meg az emlékezetében. Valószínűleg néhány másodperc erejéig elmélázik azon, miként lehet, hogy hibahatár alatt mért pártok vezetői a párt támogatottságának tízszeresét meghaladó szimpátiamutatóval rendelkeznek, de feltételezem, olyan sokat nem rágódik ezen senki, tudomásul veszi.

Mindenki azt mér, azt hoz le, amit akar s amit jónak lát. Ha holnap lehozza a Székely Újság, hogy Szász Jenő a numero 1 az erdélyi magyar politikában, azzal sincs semmi gond, mindenki helyén tudja kezelni. Az esélyegyenlőség, a kisebbségvédelem szép, nemes dolog, de azért egy kicsivel több machiavellizmus elvárható lenne egyesektől, mert a politikai verseny nem arról szól, hogy adjuk a lovat versenytársaink alá, mert van, akinek a szamár is ló. Akármilyen kontextusban, megfontolásból is készült a felmérés, azt, aki sereghajtó, kihozni negyediknek, azt nem tudom másként kezelni, mint hogy csóválom a fejem.