Érdekes húzás
Minden bizonnyal igaza van Adriean Videanu bukaresti PDL-elnöknek, amikor azt mondja, hogy Klaus Johannis „leszerződésével” fegyverkezik a PNL a PSD ellenében. Videanu azt mondja, olyan a PSD–PNL-viszony, mint amilyen volt az USA–Szovjetunió-viszony a hidegháborúban.
Ezt nem tudom. Mindenesetre egyszer olvastam a sajtóban, hogy valamelyik amerikai védelmi bennfentest megkérdezték, hogy az ősi szövetséges, Anglia ellen van-e az USA-nak haditerve, amire azt mondta, természetesen.
Nekem valami azt súgja, hogy olyan nagyon nincs a PSD ellenére Johannis szerződtetése, ugyanis a meglehetősen Európa-kritikus színbe került PNL-re ráfért az erősítés, az átfazonírozás egy szász politikussal.
Kíváncsi vagyok, Johannis részvétele a PNL-ben mennyire fogja csökkenteni a nacionalista kirohanásokat a pártban. Bízom benne, hogy fogja. De majd meglátjuk.
E lépés mögött azonban én látok valami mást is. Most, amikor egy komoly ellenzéki szereplő van, az RMDSZ, azt látom, hogy az USL megpróbál mindent és mindenkit bekebelezni, akitől kritika várható. Johannis az elmúlt néhány hétben megmutatta, hogy jól le tudja hordani a sárga földig az USL-t annak kormányzati baklövéseiért. Most bevették, bentről csak nem fog annyit kritizálni, gondolják.
Azt gondolom, hogy van egy ilyen vetülete is ennek a lépésnek, és sajnos, amíg nem talál magára a PDL, amíg nincs erős ellenzék, addig azt csinál az USL a kormányzás alatt, amit akar. Valahogy olyan ez, mint amikor a csecsemőnek cumit dugnak a szájába, hogy ne sírjon, ne zavarja a felnőtteket. És ha Johannis lehetne a másik oldal potenciális államfőjelöltje, akkor még inkább érthető, hogy miért szerződték le: Antonescu számára rémálom, hogy nála alkalmasabb jelölttel kelljen megmérkőznie 2014-ben.
