Kedves fiatalok!
A minapi Transindex cikkemben volt egy mondat a „nem önjáró” fiatalokról, és ennek kapcsán kaptam néhány kérdést a napokban, ezért szeretném tisztázni, mit is gondolok ebben a témában.
Biztosan sokan tudjátok, hogy a CSTIT-ben és a MIÉRT-ben kezdtem a politikai pályafutásomat. Ezek a szervezetek a mai napig sokat jelentenek nekem, szívügyemnek tekintem, hogy olyan politikai műhelyekként működjenek, ahonnan a tehetséges, szorgalmas, kitartó fiatal politikusok megtalálják a maguk útját az RMDSZ különböző döntéshozói szintjei felé. Ez a szándék vezérelte a Szövetség döntéshozóit akkor is, amikor az ifjúsági szervezeteknek 15%-os részesedést adtak a különböző vezetői testületekben.
Akkor is, és ma is bölcs döntésnek tartom ezt, amely lehetőséget teremtett a fiatalok számára, hogy megmutassák magukat, szervezetet építsenek és erőt mutassanak fel, hatást gyakoroljanak a politikára a MAGUK EREJÉBŐL.
Ezzel a lehetőséggel azonban tudni kell élni. Nincsenek olyan szervezeti szabályok, keretek, törvények, amelyek önmagukban biztosítják a hatékony működést: minden az embereken múlik, jelen esetben a fiatalokon, akik vagy élnek, vagy nem a lehetőségekkel.
Nekem az a tapasztalatom, hogy valamire jutni az ifjúsági politikában (is) csak saját erőből lehet. Javaslom: építsetek szervezetet, hálózatot, harcoljatok, álljatok ki magatokért, ne engedjétek, hogy bábuként mozgassanak, látszólag előnyös pozíciókkal lekenyerezzenek, a szervezeten belüli sakkjátszmákban gyalogként mozgassanak. Az a fiatal politikus, aki egy „senior” védelme alá húzódik, előbb-utóbb azon veszi észre magát, hogy a táskáját hordozza, aztán elszalasztják frissen facsart narancsléért, és még vissza is küldik, ha gyümölcshús is van benne. Vagy pont azért, mert nincs benne.
A transindexes írásomban arra céloztam, hogy a táskahordozó fiatalokkal nem megyünk semmire, mert ebből a pozícióból nem lehet felelős döntéshozóvá fejlődni, a táskahordozástól nem a döntéshozás, hanem a narancslé hozás felé vezet az út. A táskahordó fiatal (Star Wars hasonlattal élve) nem ifjú padaván, hanem csak egy paraván, ami egyszer ledől, s kilátszik mögüle a bábjátékos, aki mozgatja.
Az RMDSZ-nek harcos, önjáró fiatalokra van szüksége, nem pedig ifjú paravánokra.
Ezt ösztönözzük Hargita Megye Tanácsánál is.
Hányszor hallottuk már, hogy fiataloké a jövő? De akik ezt hangoztatják vajon tettek is érte?
Ahhoz, hogy valóban jövőképpel rendelkezhessenek fiataljaink, azért a jelenben kell mindennap dolgoznunk, de velük együtt.
Örülök neki, hogy internship programunk egyre népszerűbb és már a kiírás előtt érdeklődnek a fiatalok. Az elmúlt programokból számos olyan fiatal került ki, akinek már intézményünkben, vagy máshol sikerült elhelyezkednie. A fiatalok értékelésében számomra a legkedvesebb dolog az, amikor elmondják, hogy gyakornokságuk során kollégaként kezelik őket és projektekbe vonják be, ahol aztán szabadjára engedhetik gondolataikat, és meglátásaikat komolyan veszik.
Egy szó mint száz, a bizalom a legfontosabb. Bízzunk fiataljainkban és engedjük kibontakozni őket.
A koronavírus-járvány idején nagyon sok fiatalban megfogalmazódott a kérdés: maradjak abban a városban, ahol egyetemi hallgató vagyok, esetleg voltam, vagy menjek haza? A kérdésre, amelyet önmagukhoz intéztek, úgy tűnik, pozitív válasz született, hiszen sokan hazaköltöztek, bízva abban, hogy itthon is megtalálják a számukra megfelelő állást, és abban, hogy itthon is van jövő.
Bár az elvándorlás, a fiataljaink nagyvárosokban való maradása negatívan hat a megyére, a pozitív hozzáállásunk egyik bizonyítéka az, hogy létrehoztuk a Hargita hazavár! nevű kezdeményezést, a www.diakmunka.ro portált, valamint a www.hargitahazavar.ro weboldalon a koronavírus-járvány miatt külföldön rekedt embereknek is megpróbáltuk összegyűjteni a külföldi álláslehetőségeket.
A megyei tanácsnál nemrég úgy döntöttünk, hogy nyugdíjba vonuló kollégáink állásait kezdő állásokká alakítjuk, hogy még több esélyt adjunk a fiataloknak. Nem igaz az, hogy a fiatalok külföldön akarnak dolgozni. Lehetőségeket kell biztosítani számukra az itthon való boldogulásra és együtt tegyük élő és élhető megyévé Hargita megyét.
