Mit kíván a ma székelyföldi fiatalsága?
Március 15-én, a helyi ünnepségek résztvevőjeként, megtapasztalhattam, ahogyan a települések, városok fiataljai egy emberként, közösen vettek részt megemlékezéseken. A ma fiatalja lerója tiszteletét a múlt történései előtt, és büszkén vállalja, hogy nap mint nap tesz a közösségért, amelyben él, dolgozik. Nem riad meg attól, hogy „forradalmat keltsen”, változtasson. Elgondolkoztam azon, milyenek lehettek egykor a márciusi ifjak, és hogyan jellemezhetnénk a jelen fiatalját. Sokszor találkozom azzal a felfogással, hogy az ifjúság manapság passzívan kivonja magát a körülötte zajló tevékenységből, nem tűz ki magának célokat, hogy az iskolából kikerülve nincs stabil értékítélete, tradicionális gondolkodása, nem olvas eleget, vagy hogy a közösségi médiának él. Megcáfolnám ezeket az állításokat: az itteni fiatalok erős identitástudattal rendelkeznek, igenis aktívan részt vesznek a közösségek életében, tele vannak célokkal, műveltek és szorgalmasak. A fent leírt állításomat alátámasztja a településszintű ifjúsági szervezetek nagyszámú növekedése, diáktanácsok, hallgatói önkormányzatok aktív együttműködése, a területi ifjúsági szervezetek többéves múltja vagy épp a MIÉRT-mozgalom.
A beszédeket, szavalatokat hallgatva, a himnusz éneklése közben érlelődött bennem a kérdés:
Mit kíván a ma székelyföldi fiatalsága?
A rákövetkező napokban egyre inkább foglalkoztatott a gondolat, így most összefoglalnám, szerintem mi az, ami manapság prioritást élvez számukra.
A székelyföldi fiatalság 12 pontja:
1. Szeretne olyan oktatást, amely stabil anyagi megélhetést biztosít, ami felkészíti az életre.
2. Szeretne szerelmet, párkapcsolatot, családot, a mindennapok összes szépségével és kihívásával.
3. Szeretne jövőképet, perspektívát, álmai eléréséhez erőforrásokat gyűjteni.
4. Szeretne munkát itthon és nem külföldön!
5. Szeretne otthont teremteni.
6. Szeretné biztonságban tudni önmagát és a körülötte élőket.
7. Szeretné megőrizni magyar identitását, ismerni nemzeti értékeinket, történelmünket és azt továbbadni majd leszármazottjainak.
8. Szeretné, ha a megválasztott vezetők dolgoznának a választópolgárokért, ha kikérnék és figyelembe vennék véleményüket.
9. Szeretne egyenlő bánásmódot, közreműködést, békés együttélést.
10. Szeretné, ha anyanyelvi jogainak, szimbólumainak a használata biztosítva lenne.
11. Szeretne egységes erdélyi képviseletet Bukarestben, Budapesten, Brüsszelben egyaránt.
12. Szeretne igényes kulturális programokat, tehetséggondozást.
Elmondható, hogy az ifjúság mindig is ugyanazt akarta, nem csak az elmúlt 10–15 évben. 1848. március 15. fiatalja ugyanazt akarta az élettől, mint 2015. március 15 erdélyi fiatalja!
A világ nagyot változott, a technika közben fejlődött és a tradicionális gondolkodásmódot felváltotta a modernitás értékrendje, de ez nem jelenti azt, hogy fiataljainknak nincs értékrendjük, céljaik, álmaik. Aki ezt nem látja, nem ismeri igazán őket. Álljunk mellettük! Segítsük őket! Ott, ahol tudunk, mindig és mindenben!
A kérdés nem csak az, mit szeretnének ők, hanem mit kívánunk mi 2015. március 15-i felnőttek, szülők, tanárok, vezetők számukra. A válasz egyszerű: boldogulást az élet minden területén.
