Nem kötelező, de kötelesség

Harminc évvel ezelőtt azért is vonultunk utcára, azért adták sokan vérüket, hogy szabadon választhassunk vezetőket. Erről nem szabad megfeledkeznünk! A demokrácia egyik alapértéke, hogy félelem nélkül szavazhatunk, hogy kifejezhetjük véleményünket. Hála Istennek, sokak számára nem kérdés, hogy minden választáson részt kell venni, ugyanakkor jelentős szokott lenni a távol maradók aránya.

Időről időre felvetődik, hogy bezzeg egyes országokban kötelező a szavazás, és vajon jó lenne-e nálunk. Én annak a híve vagyok, hogy amit erőltetnek, az kontraproduktív lehet. Mint a cikkből is látszik, a kötelezővé tétellel sem értek el maximális részvételt sehol. Inkább meggyőzni kell a választókat, nem kényszeríteni. A meggyőzés része a mozgósítás, a személyes találkozások, a figyelemfelhívás az állampolgári kötelességre. A jogok mellett ugyanis kötelességeink is vannak, és minden állampolgárnak kötelessége részt venni a választásokon.

Ha ez nem elég meggyőző, akkor közvetlenül az államelnök-választás első fordulója előtt azt is el tudom mondani, hogy Bukarestben továbbra is a szavazatok száma szerint veszik komolyan a magyarság képviselőit – mindig a legutóbbi választások eredményei alapján –, azt szem előtt tartva ülnek le tárgyalni velünk, és bizony ez számít a források elosztásánál és a jogokról való tárgyalásoknál egyaránt. Számunkra, magyar emberek számára nemcsak arról szól egy választás, hogy ki nyer, és kinek lehet többsége, hanem arról is, hogy fel tudjuk-e mutatni közösségünk erejét. Ezért fontos, hogy minél többen vegyünk részt a választáson. A közösségünk súlya akkora lesz, amekkora támogatása lesz a magyar jelöltnek.

Ezért kérem, hogy most vasárnap, november 10-én mindannyian menjünk el szavazni. Amire régen úgy vágytunk – a szabad választás lehetőségére –, az megadatott, hát használjuk ki a lehetőséget! Nem kerül semmibe, csak egy kis időbe. Ne feledje: minden szavazat számít!