Nem struccpolitika kell. Harcoltam azért, hogy Brüsszel ne cserélje fel az őshonos kisebbséget az LMBTQ-üggyel.

Miért kellett egyáltalán beleszólni?
Az Európai Bizottság 2025 októberében elfogadta az LMBTQ+ Esélyegyenlőségi Stratégiát 2026 és 2030 közötti időszakra. A dokumentum az egyenlőség és a diszkrimináció elleni küzdelem jogos elvei mellett egy veszélyes terminológiai csúszást is tartalmazott. Egyre több brüsszeli szövegben jelent meg az a megközelítés, amelyben az őshonos nemzeti és etnikai kisebbség és az LMBTQ-közösség egy kalap alá kerül. Ez nem fogalmi pontatlanság. Ez egy politikai döntés következménye lenne, amelynek a székelyföldi magyarokra és minden más európai autochton közösségre közvetlen következményei vannak.
Az őshonos kisebbség nem szexuális orientáción alapuló csoport. Az ENSZ Kisebbségi Keretegyezménye és az Európai Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartája egy évszázados jogi védelmi rendszert épített fel a közösségi identitás, a nyelv és a terület alapján. Ezt a rendszert nem lehet összekeverni más egyenlőségi kategóriákkal anélkül, hogy mindkettő védelme ne sérülne.
A szakbizottságtól a plenáris üléséig: lépésről lépésre
Borboly Csaba a SEDEC bizottság tagjaként a vélemény teljes jogalkotási útján részt vett a munkában. A szakbizottsági fázisban beterjesztett módosítói beépültek az április 24-én elfogadott bizottsági szövegbe. A plenáris ülésre újabb módosítókat terjesztett be.
Pozitívan véleményezett és nagy eséllyel elfogadott módosítók: az első vidéki és hegyvidéki régiókra vonatkozó új bekezdés (Am. 7) kimondja, hogy az ESF+ és az ERDF forrásoknak el kell jutniuk a periferikus területekre is és a helyi sajátosságokra szabott megoldásokat kell finanszírozniuk. Az oktatásra vonatkozó módosítás (Am. 40) rögzíti, hogy az oktatás tartalma tagállami és regionális hatáskör marad, az életkori megfelelőség és a szülői szerep biztosítása kötelező.
Nehezebb küzdelemben lévő módosítók: a szubszidiaritás és arányosság elvét az első bekezdésbe beépítő Am. 3, az önkormányzatok kapacitásépítési támogatását előíró Am. 12, a kiberbántalmazás elleni helyi fellépést finanszírozó Am. 23, a vidéki fiatalok mentális egészségügyi ellátását célzó Am. 34, a kohéziós alapok decentralizált felhasználását garantáló Am. 54, valamint az adatgyűjtési arányosságot és a GDPR-garanciákat rögzítő Am. 70.
Mit jelent ez 2026 és 2030 között a gyakorlatban?
A Régiók Bizottságának véleménye nem törvény, de az EU jogalkotási folyamatában kötelező konzultációs lépés. A benne rögzített elvek befolyásolják az Európai Parlamentet és a Tanácsot. Ha a fogalmi elkülönítés bekerül a végleges szövegbe, Hargita Megye és Székelyföld számára ez azt jelenti, hogy az őshonos kisebbségi közösség nem kerülhet olyan jogi keretbe, amely az identitást szexuális orientáció alapján ítéli meg.
Ha az ESF+ és ERDF forrásokra vonatkozó területi garancia megmarad, Hargita Megye Tanácsa az elkövetkező évek pályázataiban hivatkozhat arra, hogy az EU saját véleménye alapján köteles gondoskodni arról, hogy a kohéziós pénzek ne csak városokba folyjon. Ez nem apró technikai részlet. Ez a következő programozási időszak legfontosabb versenyelőnye.
Miért nem lehet a struccpolitika megoldás?
Sokan azért kerülik ezt a témát, mert politikailag kényelmetlennek érzik. De a csend nem semlegesség. Aki nem vesz részt a brüsszeli vitában, az átenged másoknak egy teret, ahol a saját közösségéről hoznak döntéseket. Az elmúlt három évben pontosan ez történt az őshonos kisebbség fogalmának kezelésével. Borboly Csaba ezt a teret nem engedte át.
A munka folytatódik. A 2028-as félidős felülvizsgálat alkalmával újabb lehetőség nyílik arra, hogy az elfogadott elvek tényleges végrehajtását is kikényszerítsük. Ehhez szükség van arra, hogy Hargita Megye Tanácsa, az RMDSZ és a brüsszeli képviselet összehangoltan lépjen.