Tisztelt ünneplő közönség!
Kedves csíkszeredaiak!
Sok szeretettel köszöntök mindenkit ezen a különleges megemlékezésen.
Több, mint harminc éve ünnepeljük szabadon az 1956-os forradalom évfordulóját.
Arra kérem Önöket, hogy egy pillanatra gondoljunk bele, mekkora adomány számunkra, hogy több, mint harminc éve szabadon elmondhatjuk amit szeretnénk, szabadon utazhatunk, dolgozhatunk, vállalkozhatunk, és nem fenyegeti a napjainkat sem diktatúra, sem katonai agresszió.
Visszatekintve erre az időszakra rácsodálkozom, hogy az ember milyen hamar megszokja a békét, a szabadságot, a normális életet – mindazt, amiért a magyar nemzet 1956-ban szinte egy emberként harcolt, de ami az akkori magyaroknak még nem adatott meg.
A legtöbben olyan nemzedékekhez tartozunk, akiknek mindez természetes, olyan alap, amiről nem is beszélünk, amivel nem is foglalkozunk, mintha nem is lehetne másként.
Sokunk számára talán azért is volt nehéz igazán mélyen értékelni azt, ami megadatott nekünk, mert mindezen idő alatt soha nem éreztük igazán olyan erők hatalmát, amelyekre nincs semmilyen befolyásunk, és amelyek képesek alapjaiban fenyegetni az életformánkat.
Az elmúlt hónapokban azonban meglegyintett minket az erőszak szele, egészen közelről, és megéreztük, hogy bizony lehet ez másként.
Nem magától értődő, hogy mindig ki szabad majd mondani, amit gondolunk.
Nem magától értődő, hogy szabadon utazhatunk, dolgozhatunk, vállalkozhatunk.
Nem magától értődő, hogy normális keretek között élhetjük az életünket.
Egy ilyen krízis jó alkalmat teremt arra, hogy igazán értékelni tudjuk 1956 üzenetét, hogy erőt és iránymutatást nyerjünk az akkori hétköznapok hőseinek cselekedeteiből.
Bibó István, a kor legnagyobb hatású politikai gondolkodója, a Nagy Imre kormány államminisztere akkor úgy fogalmazott:
„…A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.”
Bibó után szabadon azt is mondhatjuk: a szabadság ott végződik, ahol eluralkodik a félelem.
Nem szabad megengedjük, hogy a félelem és az aggodalom eluralkodjon rajtunk, és meghatározza a döntéseinket. Ha válság fenyeget, az csak eggyel több ok arra, hogy összetartsunk.
Mindszenty József így értékelte 1956-ot:
A rendszert az egész magyar nép söpörte el. (…) A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel a népünk élén.”
A magyarság összefogva, a fiatalok kiemelkedő szerepvállalásával képes volt egy világraszóló forradalommal kivívni a szabadságát a megingathatatlannak hitt szovjet birodalommal szemben.
Vannak, akik úgy értékelik, hogy a forradalom végül is kudarcot vallott, hiszen elbukott az egyenlőtlen harcban, és ez rövid távon valóban így néz ki.
Ne felejtsük el azonban, hogy a Szovjet Birodalom rég nem létezik, a magyar nemzet pedig szabadon, demokratikus körülmények között él – a forradalom tehát végül is elérte a célját, ellenségei pedig elbuktak.
Érdemes végig gondolni, hogy az elmúlt ezer évben hány birodalom, próbálta meg leigázni a magyar nemzetet: a Mongol, az Oszmán, a Német, a Szovjet birodalom – hatalmas birodalmak, amelyeknek a túlerejével szemben látszólag tehetetlenek voltunk. Mégis, ezek a birodalmak egytől-egyig megszűntek létezni, a magyar nemzet pedig még mindig itt van, és minden csapás után újra talpraáll – mert mindig van egy új nemzedék, aki újra felemeli a zászlót.
Meggyőződésem, hogy ez így is marad mindaddig, amíg követjük az előttünk járók példáját, és összetartunk, kiváltképpen a válságos időkben.
Az elmúlt évtized során újjáépültek a magyar nemzetet összetartó struktúrák a Kárpát-medencében, és megerősödött a Székelyföld. Nem vagyunk egyedül, mert számíthatunk egymásra.
Ne féljen tehát senki attól, hogy mit hozhat a jövő. Ne féljünk dolgozni, vállalkozni, családot alapítani, külföldről hazaköltözni. Együtt erősek vagyunk, és meg fogjuk találni a megfelelő választ minden kihívásra.
Adjunk hálát Istennek a Székelyföldért, amely az otthonunk, a magyar nemzetért, aminek részei lehetünk, az elmúlt évtizedekért, amelyeket békében és szabadságban tölthettünk.
Kérjük a Csíksomlyói Szűzanyát, hogy védelmezzen és támogasson bennünket továbbra is az utunkon. Legfőképpen pedig igyekezzünk azon, hogy védelemre és támogatásra érdemes munkát végezzünk a családunk, a Székelyföld és az egész magyar nemzet érdekében.
Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc Emléknapja ünnepségen elhangzott beszédem, 2022.október 23., Csíkszereda
