Pártelnök úr, magasabbra a lécet!

„Nem érdemes felmászni a létrán, ha rossz falhoz tetted”

Megszólalt Mezei János megyei tanácsos, a polgári párt új elnöke. Lehet, hogy túl hamar. Talán nem ártott volna kissé gondolkoznia, mielőtt nyilatkozik. Ráadásul a gyűlöletkeltés nem jó debütálás.

Miről is beszélek? Sajnálom, hogy advent idején kell ilyesmivel foglalkoznom, nem is szaporítom a szót. Az történt, hogy a pártelnök úr ahelyett, hogy kollegiálisan figyelmeztessen, hogy hibás a közleményünk, megelőlegezve annyi bizalmat, hogy csak tévedésről van szó, inkább támad, politikai haszonszerzés céljából lecsap, mint tyúk… A sajtóirodában néhány ember dolgozik, napi öt-hat program is van, amiről tájékoztatnunk kell a közvéleményt (hiszen közérdekű tevékenységről van szó), a nyomtatott sajtót és az internetest egyaránt. Ráadásul közel húsz EU-s pályázatunk kommunikációját is szervezi ez a csapat, így nem csoda, ha közbe-közbe hiba csúszik be, de mi olyankor korrigálni szoktunk. Ezúttal is ezt tettük, mihelyt egy másik kolléga jelezte a tévedést (és az a kolléga nem a sajtón keresztül üzent, mint Mezei János, hanem levélben figyelmeztetett).

Ha jóhiszeműen viszonyulunk ehhez az esethez, akkor azt mondhatjuk, hogy Mezei János talán még szokja az új szerepét, ezért nála is becsúsznak hibák. Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. De az is lehet, hogy teljesen szándékos volt ez a lépése, akár egyes tanácsadói hatására. Lehet, hogy esetében nem munka közben becsúszott hibáról van szó, mert talán még nem is dolgozik. Vagy igen, és esetleg ez korai kampányindító volt részéről, személyemet kipécézve. Most szólok: ez az út nem járható Hargita megyében, azon nem jut előre. Pártjának 2012-ben már volt egy övön aluli ütése, az sem vezetett sikerhez.

Sok teendő van a megyében és az országos politikai porondon is, ezért hadd tanácsoljam azt a pártelnök úrnak, hogy dolgozzon a megyéért, a térségért, vegyen részt a forrásokért folyó bukaresti harcokban. Emellett a budapesti kapcsolatait sem kellene ilyen tanácsadókra redukálnia, sokkal gyümölcsözőbb lenne közösségünk számára, ha értelmesebb célokért mozgatná meg e szálakat. Mindannyian előbbre jutnánk ezzel. Országos elnökként nem viselkedhet úgy, mint egy téeszelnök, aki azt hiszi, neki mindent szabad, és mindenkibe belegázolhat. A pártelnöki energia értelmesebb célokra is fordítható. Választhat: pártelnök lesz, vagy állandó kekeckedő. Utóbbinak az a sorsa – láthattunk rá néhány példát az elmúlt években –, hogy egy idő után már akkor sem figyelnek rá, amikor esetleg van némi igaza, jó javaslata.