Pax et bonum!
Pax et bonum! Vagyis béke és jóság: Csíksomlyói pünkösdi búcsú jelmondata. Békével tekintünk a jelenre és a jövőre, jósággal viszonyulunk egymáshoz, tiszteljük saját nemzetiségünket, kultúránkat, nyelvünket. Küzdünk a jogainkért, másoknak is tiszteletben kell tartaniuk ezt!
A tisztelet nem rombol, nem rombol más kultúrát, anyanyelvet, nemzetiséget, identitást, hanem épít, épít és gazdagít egy olyan országot, amelyben élünk. A trianoni békeszerződés egy háború végét lezáró esemény, az ezt követő időszak a békéről kellene, szóljon.
Számomra a béke az a harmonikus állapot, amelyben nincs erőszak, nincs háború, félelem, sem gyűlölet. Ezzel szemben lövik és bombázzák a kárpátaljai barátainkat. Nem értünk egyet a háborúval, hiszen emberi életekben mérve sosincs győztes. Mi is vesztesek voltunk az első világháborúkor, és mai napig meghatározza népünk sorsát.
Büszke magyarok vagyunk, azért kell dolgozzunk, hogy a következő generációk is büszkén éljék meg a magyar értékeket, hagyományokat. Nem olyan példát akarunk mutatni, mint pár napja előfordult színezés a Székelykő csúcsjelző kövénél– passzív agresszív viselkedésre vall, amely gyerekesen provokatív és nem hozzánk méltó.
Mi olyan országban akarunk élni, ahol mindenki otthon érezheti magát, nem támadjuk egymást azért, mert más a nemzetisége vagy más az anyanyelve. Nemzeti kisebbséghez tartozni folytonos küzdelem ma. Küzdelem, hogy bizonyítsuk, összetartozunk, küzdelem abban az értelemben, hogy hagyományaink, nyelvünk, kultúránk, nemzeti identitásunk megőrzése nem lehet sértés senki számára.
Rengeteg nehézséget elszenvedett népünk az elmúlt évtizedekben, harcoltak őseink magukért és gyerekeikért, népünkért, sokszor csak magukra számíthattak, és úgy is helyt tudtak állni. A hiányosságok elfedését nem lehet nemzeti hovatartozás és megőrzés konfliktusok szításai mögé bújtatni.
Keményfából faragták a magyart, de nem lehet szavakkal kifejezni az érzést, amit a romániai magyar kisebbség évtizedek óta átél és továbbörököl: az új generációk csak régmúlt történelemként hallottak a világháborúkról, a trianoni békeszerződésről, Nagy-Magyarországról, és mégis jelentősen meghatározza mindennapjaikat.
Mi hitben és nemzeti tudatban is erős magyarság vagyunk, ezt is akarjuk továbbadni gyerekeinknek.
Azonban az utóbbi években karöltve az anyaországi partnereinkkel, érezve a Magyar állam támogatását, jelentősebb fejlesztéseket, megvalósításokat tudunk magunk mögött, és minden beruházás a közösségek jólétét, gyarapodását, segítését szolgálja.
Van összefogás, ezt ebben az évben már háromszor is bebizonyítottuk: magyarországi országgyűlési választásokon, ahol éltünk a magyar állampolgári jogainkkal, és összefogtunk a romániai népszámlálás önkitöltési időszakában is, hogy lássák és realizálják, mint nemzeti kisebbség számottevőek vagyunk ebben az országban, illetve az Ukrajnai háború menekültjeit is igyekszünk támogatni, a kárpátaljai magyarság mellett ott vagyunk.
Küzdelem az elfogadásért, a megértésért, egyenlő jogokért. Ma a fizikai határokat nem lehet megváltoztatni, nemzeti összetartozásunkat kell elsősorban lélekben megerősítenünk. A magyarságot érintő kérdésekben mi akarunk döntéseket hozni, nem szabad hagyjuk, hogy más döntsön helyettünk.
Nemcsak túlélni akarunk Erdélyben és Székelyföldön, hanem őszintén, szívvel-lélekkel megélni magyarságunk érvényesülni, mint más tisztességes állampolgár.
Hálával vonuljunk a Csíksomlyói Szűzanya elé, hogy minden megpróbáltatás, minden rossz szó minden vádaskodás, igazságtalanság ellenére, összetartozunk, hogy több, mint egy évszázada a trianoni események nem tudtak megtörni és nem tudják eltorzítani a törekvéseink.
‘Trianon árnyékában élve feledjünk el minden személyi sérelmet, pártoskodást és nyújtsunk testvérkezet mindenkinek, aki szívében és szándékában magyar még, még akkor is, ha nézeteink sok mindenben nem egyeznek.’ – írta Wass Albert.
Ugyancsak egy Wass Albert idézetével zárnám: „Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez – testvér- ne légy hűtlen soha!”
A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából elhangzott beszédem, 2022. 06.03., Csíksomlyó.
