????????????????????????????????????

Ünnepi gondolataim a Nyerges-tetőn tartott március 15-i ünnepségre

Tisztelt ünneplő Közösség!

Nem véletlenül használtam az ’ünneplő’ és a ’közösség’ kifejezéseket, ugyanis március 15-e a magyarság legszebb közösségi ünnepe. A legszebb, mert a természet megújulásával, a tavasszal esik egybe: ilyenkor még olykor megmutatja magát a tél – nemegyszer ünnepeltünk már a Nyerges-tetőn hófúvásban! –, de egyre jobban érezteti melegét a Nap, a nyár ígéretét hordozva magában.

Petőfiék, Vasváriék március 15-i cselekedetükkel a nemzet megújulását, a szabadság melegét vetítették előre. Ők fogalmazták meg a kor szellemében a nemzet célkitűzéseit, ők határozták meg a korszerű nemzet ismérveit. A nemzet azonos gondolkodású, nyelvű, kultúrájú, egyének közössége. Olyan emberek közössége, akik valamennyien ugyanazt akarják: szabad magyarnak lenni!

Tisztelt ünneplő Közösség!

A Nyerges-tető magyar, székely történelmünk szintézise. Magában foglalja a hősiességet, a kitartást, az önfeláldozást, de magában hordozza az árulást, a győztesek fölényét is. Számunkra azonban a Nyerges-tető kegyeleti hely. Kányádi Sándor még azt írta, hogy az itt elesett hősükről nem tud a nagyvilág, „hőstettükről nem beszélnek, / hírük nem őrzi legenda, / dicsőítő harci ének, / csak a sírjukon nőtt fenyők…” Mára azonban kopjafaerdő nőtt az erdő tövében: sokan érezték kötelességüknek, hogy emléket hagyjanak e tájon, hogy megjelöljék a hősi csata helyszínét, hogy sírjelekkel őrizzék az elesett hősök emlékét.

A spontán módon kialakult kegyeleti helyekről olykor heves vita alakul ki a terület tulajdonosai, a természetvédők, a hagyományőrzők, a hatóságok és a kegyeletápolók között, de a lényegen mit sem változtat: sokan érezték a szükségét, a kényszerét annak, hogy megjelöljék az ősök hősiességéről tanúskodó helyet. Ez pedig azt jelzi, hogy ez egy fontos hely. Egy olyan hely, amelyet számon tart a nemzeti kegyelet. Egy olyan hely, amely bevonult a közösségi tudatba. A Nyerges-tető olyan hely, mint Verecke vagy mint Mohács. Mint Augsburg vagy mint Világos. S hősök sírján nőtt fenyők kopjafákká változtak… S mi minden évben eljövünk ide, hogy lerójuk kegyeletünket.

Tisztelt Ünneplők!

Ünnepeink lélekemelő kellékei, velejárói szimbólumaink. Ugyanakkor ünnepeink állandó résztvevői hagyományőrzőink, köztük hagyományőrző huszáraink. A magyar huszárok a 15. század óta az európai hadviselés meghatározó elemei voltak, dicsőségük tetőpontját a szabadságharc idején érték el. Ezért üdvös a jelenlétük mai ünnepségünkön. Erdély-szerte számos huszárrendezvény kelt életre az elmúlt években, belopva magát a közösség tagjainak szívébe. Gondoljunk csak az erdőszentgyörgyi Württemberg-huszárok toborzóira vagy a Szentegyházi Hagyományőrző Huszárbandérium szemet, szívet és lelket gyönyörködtető rendezvényeire. Alcsíkon is elindultak hasonló kezdeményezések. A jelen ünnep, a Nyerges-tetői nemzeti kegyeleti hely léte teszi indokolttá az alcsíki huszártalálkozók létét. Jelenlétük, az őket övező szimpátia az emlékhely ismertségét – s általa a szabadság eszményének időszerűségét – hivatott szolgálni.

Hargita Megye Tanácsa önként vállalt hivatása, feladatai révén minden lehetséges eszközzel támogatja ezt a folyamatot.

Tisztelt Egybegyűltek, tisztelt ünneplő Közösség!

Manapság, mikor történelmi témákról esik szó, mindig felszínre kerül az elsőbbség kérdése, felvetődik, hogy mi és mikor győzedelmeskedett, győzött le másokat. A múlt ismerete fontos. De az is fontos, hogy ennek ismeretéből levonjuk a tanulságokat. Hogy ne ismételjük meg a múlt hibáit. Ez a vetélkedés különböző közösségek között dívik, de nem idegen közösségeken belül sem. Példaként említeném az időnként fellángoló vitát arról, hogy Gábor Áron Kézdivásárheyen vagy Bodor Ferenc Madarason öntötte az első ágyút. A kérdés megválaszolása a történészek feladata, ők rendelkeznek a válaszadáshoz szükséges eszközökkel és ismeretekkel. A mi feladatunk – hatóságként és közintézményként – pedig az, hogy ezt a munkát segítsük. A történészek a múlt objektív feltárásához és széles körben való megismertetéséhez visznek közelebb. A történelmi tények, az időrendiség, az elsőbbség kérdése azonban mit sem változtatnak azon a tényen, hogy népünk fiai a haditechnika fejlesztésén fáradoztak, tudásukat a nemzet, a közösség szolgálatára fordították és próbálták hasznosítani.

Tudni kell, hogy kit illet meg az elsőbbség, vagy azt, hogy hol és mikor halt meg Petőfi, de ez mit sem változtat Gábor Áron és Bodor Ferenc önfeláldozásán, Petőfi hősiességén, nem csorbítja történelmi szerepüket.

Tisztelt ünneplő Közösség!

Ünnepről és közösségről beszéltem. Mint már mondtam, nem véletlenül tettem, ugyanis március 15-e a magyarság legszebb közösségi ünnepe. Éljük meg közösen! A közösség teszi ünneppé a jeles napot, az ünnep teszi közösséggé az ünneplőket.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

1,298 total views, 1 views today

Hozzászólások
Loading...