Úzvölgye nem lehetett csupán augusztus 26-án fontos – hangsúlyozta Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának alelnöke az úzvölgyi megemlékezés kapcsán. Kiemelte: a katonatemető nemcsak az első és a második világháború hőseinek állított emléket, hanem arra is figyelmeztetett, hogy a közösségnek folyamatosan őriznie kellett történelmi értékeit és jogait.
Borboly Csaba felidézte, hogy a 2019-es események világosan megmutatták: ha elmaradt a folyamatos odafigyelés és munka, a közösség nagyon gyorsan kész helyzetek elé kerülhetett. Úgy fogalmazott, Úzvölgye helyzete továbbra sem rendeződött megnyugtatóan.
Az alelnök szerint az Úzvölgyébe vezető út állapota méltatlan volt az emlékhely jelentőségéhez, miközben a régi kaszárnyaépületeket fokozatosan visszafoglalta az erdő. Hangsúlyozta, hogy napirendre kellett volna kerülnie az emlékhely fejlesztésének is. Meglátása szerint a Csíkszentmárton község és Hargita Megye Tanácsa közötti együttműködés az elmúlt két évben nem hozta meg azt az előrelépést, amelyet az emberek joggal vártak el.
Borboly Csaba arra is felhívta a figyelmet, hogy Úzvölgye ügyében akár Bákó megyével is együtt lehetett volna működni. Mint mondta, ezen a vidéken a történelem során egymással szemben álló hadseregek katonái nyugodtak, az emlékezet tisztelete azonban a jelenben összeköthette volna a közösségeket.
Kiemelte: az előrelépéshez munkára, őszinte párbeszédre és számonkérhetőségre volt szükség, nem pedig hallgatásra. Hozzátette, hogy a politikusokat – saját magát is beleértve – számon kellett kérni, hiszen aki közpénzből kapta a fizetését, annak el kellett tudnia számolni azzal, hogy mit tett a közösségért.
Ezzel összefüggésben beszélt az erdélyi magyar közélet öntisztulásának szükségességéről is. Hangsúlyozta, hogy ezt nem valamely szervezet ellen, és nem személyes leszámolásként tartotta fontosnak. Úgy vélte, szolgálat, szavatartás, átláthatóság és elszámoltathatóság nélkül tovább csökkent volna az emberek közéletbe vetett bizalma.
Borboly Csaba elmondta, hogy az elmúlt tizennégy év megtanította arra: akkor is ki kellett állnia a közösség ügyei mellett, amikor ezért támadások érték. Nem azt tartotta fontosnak, hogy kinek volt kényelmetlen az általa megfogalmazott álláspont, hanem azt, hogy a közösség együtt maradjon és megerősödjön.
Arra kérte az embereket, hogy tartsanak ki, és ösztönözzék egymást a jó irány követésére. Úgy fogalmazott, azoknak is lehetőséget kellett adni a visszatérésre, akik korábban letértek erről az útról, hiszen a közösségnek mindenkire szüksége volt.
Az evangélium üzenetét felidézve hangsúlyozta: sok volt az aratnivaló, de kevés a munkás. Éppen ezért nem egymást kellett elveszíteni, hanem újra meg kellett találni azokat a közös ügyeket, amelyek összekötötték a közösséget.
Borboly Csaba minden olyan tisztességes kompromisszumra késznek mutatkozott, amely előrevihette a közösséget. Egy kérdésben azonban nem tartott elfogadhatónak engedményt: ki kellett állni Úzvölgyéért és minden olyan ügyért, amely a következő nemzedékek jövőjét jelentette.
– Úzvölgyét nem lehet elaltatni. Többet érdemel annál, amit ma kap – összegezte álláspontját Borboly Csaba.