A felavatósról még egyszer
Az elmúlt hétvégén jelent meg a mellékelt cikk a szekelyhon.ro hírportálon, amely egész hétvégén vezető hír volt. A cikk lényege, hogy a felavatós honlap megjelenésével egybekötött, a választási kampány előtt egy hónappal indított, több tízezer euróba kerülő lejárató kampány ügyében tett büntetőfeljelentés esetében az ügyészség lezárta a nyomozást. Az eljárás lezárását meghozó ügyészségi döntést tudomásul veszem, nem fellebbeztem ellene, mert az eljárás megindításával azt a célomat, hogy a hasonló lejáratási ügyeket ne lehessen a jövőben következmények nélkül, zavartalanul elkövetni, elértem.
Az eljárás kezdetén a törvénytelen plakátolásért az elkövetők megkapták szabálysértési büntetésüket, sőt az egyik elkövetőre az ügyészség is pénzbüntetést szabott ki az eljárás végén. A nyomozó szervek eljártak, begyűjtötték az eset összes bizonyítékát, kihallgatták az elkövetőket, tehát az akció végrehajtói szintjén az ügy teljesen világos. Ennyi volt a célom, és nem több. A lényeg az, hogy a politikai megrendelők, az EMNP megbukott. A plakátolási akcióban nyakig benne volt Tőke Ervin csíkszeredai városi EMNP-elnök, benne volt az EMNP/EMNT egykori szervezési igazgatója, Kovács Csaba (nem Pityóka). Róluk van dokumentum, bizonyíték. Benne volt az EMNP kampányfőnöke, Demeter Szilárd is, aki izgalmában elkövette azt a hibát, hogy facebook-oldalán már azelőtt világgá kürtölte a személyemet lejárató plakátolási akciót, hogy az megkezdődött volna. Természetesen benne voltak az EMNP vezetői is, akik először tagadták, hogy pártjuknak köze lenne az akcióhoz, de minek utána kiderült, hogy a törvénytelen, lejárató plakátokat a Demokrácia Központokból osztják szét, az egy fenékkel két lovat megülő helyi pártelnöknek/Demokrácia Központ-vezetőknek akkor már nem volt, mit nagyon tagadniuk, és azt mondták, ne vegyem személyesre. Mondták ezt annak ellenére, hogy az akció személyre volt szabva, és ami csak belefér alapon mocskolódtak, gúnyolódtak rajta mindenkivel és mindennel. Pedig pont az volt az akció lényege, hogy olyan új eszközzel járassanak le egy politikust, amit nálunkfelé még nem próbált ki senki. Első körben azt a látszatot akarták kelteni, hogy négyéves munkám eredményeit egy állejárató honlappal akarom propagálni. Az elején nem vettem komolyan a dolgot, de amikor azt láttam, hogy még közeli munkatársaim is csak sandán tekintenek rám, és azt feltételezik, hogy ezen perverz politikai akció mögött én vagy kampánycsapatom valamely tagja áll, akkor rájöttem, hogy ezt a dolgot komolyan kell venni. Ha az ember közéleti szerepet vállal, sok mindenre számíthat, és tűrnie is kell a dolgokat. De azért azt gondolom, hogy van egy olyan szint, amit még az oly sokat ócsárolt közéleti szereplők irányában sem lehet átlépni. És ezt a szintet mindenképp átlépték az EMNP-sek akkor, amikor már nem elégedtek meg a személyem kigúnyolásával, hanem a fotókon megjelenő, politikán kívüli embereket is gúnyolták.
Azt, hogy mocskolódnak ellenem, sokszor névtelenül, már megszoktam, és az emberek is megszokták. De azt, hogy álmocskolódással akarnám az emberek bizalmát megszerezni, ez azért már meredek volt. És még ennél is meredekebb, ha a nagy lejáratási igyekezetben már nemcsak engem tesznek gúny tárgyává, hanem másokat is.
Az ember háborog, de ha visszapörgetjük a tavaszi EMNP-s hadjárat eseményeit, akkor azt látjuk, hogy abban nulla erkölcs, nulla ráció és nulla helyismeret volt. A következmény pedig a bukás. Tele volt a zsebük, szórták a kampánypénzt számolatlanul, marhaságokra. Annyira fel voltak ajzva a kampányban, hogy a Demokrácia Központ fedőnév alatt működő pártközpontban a földre az RMDSZ óriásplakátját terítették ki, és azon jártak ki és be. Csíkszeredában történt ez. Boldogok voltak a csíkszéki EMNP-sek néhány hétig, elmondhatták mindennap, hogy tapodják az RMDSZ-t. De ha már ez sem volt elég a szórakozásból, akkor megszórták a megyét a felavatós plakátokkal, és, gondolom, egymást hátba veregetve elmondhatták, hogy na, ma sem keltünk fel hiába, jól megeresztettük Borbolyt. Ennyivel is maradtak, a honlappal meg az éjszakai plakátolások izgalmával, mert a csíkszéki, udvarhelyszéki, gergyószéki polgárok nem voltak vevők az EMNP-s ajánlatra.
Természetesen aki elolvassa ezt a bejegyzést, az felteszi a kérdést, hogy a megrendelő az EMNP volt, de ki volt a kivitelező. Ki gyártotta a honlapot? Erre a kérdésre is megvan a válaszom: tudom, ki volt, erre vonatkozó bizonyítékaim vannak, de szükségtelennek tartom nevének közlését, mert végső soron ez egy politikai lejárató akció volt, ahol nem a kivitelezők személye a fontos elsődlegesen, hanem a finanszírozóké, a megrendelőké. Ha az erdélyi magyar újságíró-társadalom illetékes szakmai szervezete indokoltnak tartja az erdélyi magyar nyilvánoságot megmérgező ezen (és más) lejárató kampányakció kivizsgálását, a szükséges bizonyítékokat rendelkezésükre bocsátom. Vannak tanulságok bőven. Természetesen még az is bekövetkezhet, hogy a honlap gyártója, gyártói önként felfedik magukat, bár ezt kétlem, mert a honlap regisztrációjakor elkövetett közokirat-hamisítás – álnévvel, hamis címmel – olyan cselekedet, amellyel nem várható, hogy bárki is eldicsekedik. És akkor még beszélhetünk a nevemre küldött fenyegető e-mailekről is, amelyek nem egy büntetőkategóriába esnek a rágalmazással, hanem annál sokkal súlyosabban büntetendők. De szerintem nem gondolták komolyan, és amikor látták, hogy az alaposan kitervelt akció dugába dől, akkor kínjukban fenyegetőzésre vetemedtek. Szerintem ilyenkor tisztább, egyszerűbb az akciót befejezni, elnézést kérni. De hát a magukat tévedhetetleneknek, tökéletesnek tartók táborában ez elképzelhetetlen.
Természetesen most indíthatnám a polgári pereket is, mert az ügy kellőképpen dokumentált. Ezen még gondolkodom. A tét a politikai megrendelők felelősségének megállapítása, hogy a jövőre vonatkozólag ők is, mások is tanuljanak az esetből.
De ettől függetlenül a választók döntöttek június 10-én, és abban, hogy a négy évvel ezelőtti szavazatszámhoz képest 50 százalékkal több szavazatot kaptam, azt gondolom, egy bizonyos arányban benne volt e mocskolódó akció hatása is. Lejáratni akart az EMNP-s vezérkar, kampánystáb, de nem sikerült, sőt, mocskolódásával olyanokat is meggyőzött arról, hogy engem támogassanak, akik azt nem tervezték.
A lényeg az, hogy ebben az esetben is beigazolódott: a hazug embert (hazug pártot) hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.