Nem mehet ez így tovább

Láthatjuk, hogy nap mint nap emberek halnak meg medve által szétmarcangolva. Dâmboviţa megyében történtek a legutóbbi napok sajnálatos esetei, de az ország legnagyobb medvepopulációjával rendelkező Hargita megyében is folymatosak ezek az esetek.

Ezért nekünk most, amikor a román közvéleményt megmozgatják az utóbbi napok sajnálatos esetei, fel kell szólalnunk és követelnünk kell, hogy az országos politika tűzze napirendre a medvekérdést. Nem környezetvédelmi kérdésről van szó, mert a romániai medvepopuláció 8-10-szerese annak, amit természeti adottságaink mellett elbírnánk. Természetesen a hegyeink eltartóképességéhez képest 8-10-szer nagyobb medvepopuláció úgy tudott kialakulni, hogy a medvék is haladtak a korral, úgymond civilizálódtak, rászoktak a háztartási szemétre, a háztájiban tartott állatállományra. Nem elégednek meg az erdőkön járó csordákkal, amelyeket kutyafalkák őriznek, egyszerűbb bemászni egy istállóba és onnan elvinni a juhot, marhát, disznót. És ha véletlenül ott a gazda, vagy kijön, hogy védje a jószágot, hát azzal elbánni a medvének gyerekjáték. Falvainkban, városainkban ma úgy járnak-kelnek a medvék az utcán, sokszor még fényes nappal is, mint a lakosok.

Természetesen a medvék túlszaporodása nem az elmúlt 22 esztendő eredménye. Ceauşescu és a pártnómenklatúra kedvenc időtöltése volt a vadászat, ehhez pedig a kellő medveszámot úgy biztosították, hogy megtiltották a túlszaporulat kilövését. Az a megyei párttitkár volt a menő, az kapott pénzt beruházásra, aki a hétvégi vadászatra kellő számú és minőségű medvét tudott prezentálni. Tehát beindult a medvetenyészet a kommunizmusban, aminek akkor még volt is valami haszna a helyi lakosság számára, mert gyárak, kulturális létesítmények jöttek létre a sikeres vadászat után hátradőlő központi pártvezetők vagy maga a diktátor jóváhagyásával. De ma ez nincs, ma csak kár, méreg és sajnos esetenként halál van abból, hogy ezt a helyzetet annak idején megteremtették. Tehát a lakosság kárára történő medvetenyésztés nem új keletű jelenség nálunkfelé. És ezt a politikát folytatja a mindenkori román kormányzat 1989 decembere után is. Sőt most már van ideológia is hozzá, mert bejött a mindenre magyarázatot biztosító hivatkozás, miszerint a túlnépesedett medvepopuláció tolerálása európai uniós kötelezettségvállaláson alapul. Kéri az EU, és kész, pofa be, mindenki tűrjön.

Nem tudom, mi az igaz ebben az állításban, hogy komoly uniós kötelezettségvállaláson alapul a jelenlegi helyzet, az, hogy medvével kelünk és medvével hálunk, de ha van is ilyen kötelezettség, azt gondolom, az élet felülírta ezt a kötelezettségvállalást, és ezen túl kell lépni, az ügy megoldását kézbe kell venni.

Ki volt az, kik voltak azok, akik bevállalták az Európai  Uniónál, hogy Románia elvisel az élőhelyhez képest 10-szeres medvepopulációt? Gondoltak arra, hogy életekkel játszanak, gazdákat tesznek tönkre, turizmust lehetetlenítenek el?

Nevekre van szükség. Tudnunk kell, kik azok a döntéshozók, akiknek a medvék túlszaporodása által okozott katasztrófát, tehát a jelenlegi helyzet kialakulását köszönhetjük. Azt ajánlom nekik, menjenek el szépen Dâmboviţa megyébe, álljanak szóba az áldozatok hozzátartozóival, és akkor majd gondolkodjanak el azon, hogy mit tettek.

De ez nem elég. Nagyon gyors és határozott cselekvési tervre van szükség, mert az, ami kialakult a medvék túlszaporodása terén, robbanásveszélyes helyzet. Meghal egy ember, utána kilövünk egy medvét, és majd azt mondjuk, a helyzetet megoldottuk – ez a pofátlanság netovábbja lenne. Világos és kivitelezhető tervre van szükség ahhoz, hogy rövid, két-három éves időtartam alatt befogással, kilövéssel a jelenlegi túlszaporodott medveállomány a természetes élőhely által megengedett szintre csökkenjen. Hogy egy adott területnek mekkora az eltartóképessége, az szakmai kérdés. De ha ezt az eltartóképességet 8-10-szeresen meghaladó számú, közvetlen életveszélyt, halált okozni képes vadállat, esetünkben medve él e területen, az már túlmutat a szakmaiságon, az már politikai kérdés. Természetesen ha a hölgyek, urak ott Bukarestben és Brüsszelben ragaszkodnak a medvékhez, szívesen importáljuk őket Bukarestbe vagy Brüsszelbe. Példaul a glinai lerakó, illetve a bukaresti kukák egymagukban képesek eltartani megyénk sok száz, több ezer medve túlszaporulatát. Ha ragaszkodnak ahhoz a medvetúlszaporulathoz, amely napjainkra kialakult az országban, akkor tartsák el őket, és éljenek velük együtt, de most már tényleg betelt a pohár. Az a Brüsszel felé mutogató, a felelősséget elhárító politika, ami e téren Bukarestben folyik, nem folytatható.