A székely Demszky(k)

Olvasom a Heti Válasz internetes oldalán ezt a cikket, és úgy vagyok vele, hogy én ezt a helyzetet már ismerem. Nálunk ugyanaz zajlott le Székelyudvarhelyen 2006–2008 között, mint amit a cikk felvázol Budapesten, illetve 2008 után is volt néhány közműprivatizáció Székelyföldön. Természetesen a számok nem azonosak, de ahhoz képest, hogy Budapest egy közel kétmilliós főváros, Székelyudvarhely meg néhány tízezres kisváros, azt kell mondanom, hogy igazából nincs is nagyságrendi eltérés.

Sőt a számok majdnem stimmelnek, ugyanis a székelyudvarhelyi közműprivatizációk miatt több mint 100 millió euró, azaz 10 milliárd forintnyi hulladékkezelési, illetve víz- és csatornaberuházási európai uniós pénztől esett volna el Hargita megye, ha 2008-ban, a 24-ik órában, amikor megyei tanácsi elnök lettem, meg nem fordítjuk a helyzetet a megyei tanácsosokkal, illetve a polgármesterekkel együtt. Tulajdonképpen a cikkben 10–20 milliárdos pénzekről van szó budapesti szinten. Ahhoz képest, hogy egy 300 ezres megye vagyunk, igen szép „teljesítmény” lett volna ezen uniós beruházások megakasztása.

A cikkben szereplő politikusokat, cégeket a mi viszonylatunkban is meg lehetne nevezni, de szükségtelen, mert nem ők a hibásak, hanem azok a helyi politikusok, akik beengedték őket hozzánk.

Mindenki tudja, vagy ha eddig nem jött rá, mostantól majd megtanulja Székelyudvarhelyen, hogy az elkövetkező 20-25 évben nyögik a kamatait a cégek által devizahitelből megvalósított beruházásoknak, ugyanis e cégek Székelyudvarhelyen olyan beruházásokra vettek fel hitelt és adósították el a városi közműveket, amelyekre 98%-os támogatású európai uniós forrás állt rendelkezésre. Az uniós forrásnak egy feltétele volt: nem szabad privatizálni. És biza, az amúgy magukat nagy autonomistaként hirdetők vertek dobra, amit csak lehetett. A fene se érti, miként lehet autonómát építeni kiárusítással, függősség teremtésével, de hát ez van. Van, aki úgy építi az autonómiát, hogy a valóságban a függőséget, a kiszolgáltatottságot építi. Sajnos 2008-ban nem lett egyértelmű RMDSZ-es többség a székelyudvarhelyi helyi tanácsban, hogy ezeket a káros folyamatokat visszafordíthassa, és Udvarhelyen maradt minden a régiben. Tehát ahogy mondani szokás, nincs új a nap alatt. Amit megcsináltak Pesten, azt meg tudták csinálni Udvarhelyen is. A különbség csak annyi, hogy nálunk nem francia politikusokról, cégekről beszélhetünk, hanem magyarországi, illetve Magyarországról irányított külföldi cégekről meg magyarországi politikusokról. Természetesen e politikusok nagy támogatói a székelyek autonómiájának, csak valahogy a hangzatos szavakat nem követik hasonlóan emelkedett tettek. Ezért ha alkalmam lesz Budapesten vagy itt Székelyföldön találkozni ezen magyarországi politikusokkal, fel fogom vetni nekik, hogy mindazon Székelyföldön közművet privatizáló magyarországi önkormányzati cégek, amelyek a magánosításokban részt vettek, adják vissza azt, amit kiprivatizáltak. Nem várok el többet, csak azt, amit Pécsen vagy Budapesten e téren csináltak vagy csinálni fognak. Ez szerintem így lenne korrekt, és bízom benne, hogy aminek a kárát most saját bőrükön tapasztalják meg Magyarországon, azt nem kívánhatják nekünk sem. Illetve a minimum az, hogy kimondják, hasonló akciók többé nem fordulhatnak elő.

De végezetül felvetődik a kérdés, ki lenne a székely Demszky. Én politikus vagyok, tehát az én véleményem e téren elfogultnak tekinthető. Ezt döntsék el az olvasók, és bízom benne, hogy az elkövetkező időszakban, ha az autonómia ügye napirendre kerül, akkor ezeket a kérdéseket alaposan kibeszéljük, nemcsak mi politikusok, hanem mindenki. Mert az autonómia ügyében például nem azt kell nézni, hogy ki tud cikornyásabbakat nyilatkozni az autonómiáról, hanem mit tett annak érdekében konkrétan. És aki nem gyarapította a közösségi vagyont, nem pályázott, nem csinált semmit, illetve ami még súlyosabb, aki a tehetetlensége, lustasága által okozott bajt még tetőzte azzal, hogy amit csak tudott, eladott, akkor ott komoly probléma van autonómiaügyileg.

Egy biztos, ha nem hozzák be az AVE-t, már rég működne a megyei tanács kezelésében a regionális hulladéktároló. Ha nem Korodi Attila az előző miniszter és Borbély László a jelenlegi, akkor már rég elbuktuk volna az egészet. Azért lehetett megmenteni a projektet, mert megvolt a politikai támogatás. Ennyiben a privatizátorok elszámolták magukat, és rosszul kalkuláltak a víz- és csatornaprogram vonatkozásában is, mert ott is meg tudtuk menteni az uniós forrásokat, és ha egy szűkebb körhöz tartozó település részvételével is, de megvalósul a projekt. Tehát a Verjük dobra a Hargita megyei közműszolgáltatásokat című projekt csak Székelyudvarhelyen tudott eredményre vezetni, de bízom benne, hogy ez az állapot is időleges, és előbb-utóbb olyan helyzet áll be ott is, hogy a közművek közösségi kezelésbe való visszavétele megtörténik.