Az elvándorlás vs. itthon maradás dilemmája

Kimeríthetetlen az elvándorlás versus itthon maradás kérdésköre, összetett, társadalmi, gazdasági jelenségek által behálózott problémának tartom. Fiatalok, elvándorlás, külföld, tapasztalat, önmegvalósítás,  utazás, kapcsolatok, bérezés, kaland. Ezek a szavak ismerősek az újságok hasábjairól, a televízióból vagy az erre a témára irányuló kutatásokból. Itthon otthon lenni vagy külföldön boldogulni? Menni vagy nem menni? Shakespeare Hamletjének modern lenni vagy nem lenni dilemmája. Mérlegelünk, döntünk, boldogabb jövőben reménykedünk, és a fejünkre zúdul a sok pró és kontra.

2014 végén, a SEEMIG projekt keretében Hargita Megye Tanácsa  a fiatalok kivándorlási szándékáról készíttetett felmérést. A kutatás rávilágított a Hargita megyei kilencedikes és tizenkettedikes diákok jövőjükkel kapcsolatos terveire. A 800 kérdőívet és 70 mélyinterjút tartalmazó felmérés válaszadói nagy arányban tájékozódnak a külföldi munkalehetőségekről és életkörülményekről. A legkedveltebb külföldi célpontok közé tartozik Németország, Magyarország és Anglia. Az eredményekből továbbá kiderül, hogy a megkérdezett középiskolások több mint 40 százaléka szívesebben vállalna külföldön munkát tanulmányai folytatása helyett, szerintük itthon sokkal nehezebb elhelyezkedni.

Miért?

Mindannyian voltunk egyszer pályakezdő, pénz nélküli, álmokat szövő fiatalok. Mind ismerjük az érzést, milyen is az, amikor úgy érzed, tiéd a világ, és csak rajtad áll, mekkorát mersz lépni, mennyire vagy kitartó, hogy elérd a céljaid. Az önmegvalósítás ideje ez, amikor egy fiatal Kicsi Székely Mózsiként vagy Szakállas Ábelként tarisznyával a hátán elindul, hogy meghódítsa meseországot vagy a rengeteget, netalán egy országot, esetleg Amerikát.

Igen, meseországnak látjuk a külföldi országokat, idegen kultúrákat, és rengetegnek a saját hazánkat. A másé mindig vonzóbb, szokás mondani, és ez nem baj. Új kapcsolatok, magasabb bérek, nyelvtanulás, utazás, multikulturalizmus – ez jellemzi a mesebeli „kintet”. Munkanélküliség, minimálbér, bonyolult törvénykezés, álláslehetőségek hiánya – hallatszik az itthoni sajtó rengetegéből.

Az éremnek viszont mindig két oldala van, és a meseországról való rengeteg elképzelést félretéve úgy gondolom, az a fontos, hogy a valóság talaján állva tervezzük jövőnket. Bár lenyűgöző az új világ, kultúrája, értékei mindig eltérnek majd a tiedtől, és idegennek érzed magad a társadalomban. Külföldön nem fogad tárt karokkal a jó tündér, a luxuslakás vagy a sportautó. Valószínűbb, hogy egy szerény lakás óriási bérét fizetjük, a kiadásaink sokkal magasabbak, a megélhetés sokkal drágább lesz, mint amire számítottunk. Egyedül maradunk család, társ, barátok nélkül, és nem ritka az olyan eset, amikor kihasználnak. Mindenkinek ajánlom elolvasásra Wass Albert Mese a kék hegyekről című meséjét, mely pontosan arra világít rá, hogy a távoli jólét képzete sokszor délibáb. Idegenben sokkal nehezebb megfelelő állást találni, hosszú távra tervezni. Így a kint ragadó fiatalok beérik egy ideiglenes bébiszitter-, pincér-, bárosállással, mondván, majd csak kerül jobb, miközben itthon, végzettség szerinti szakmájukban elismert szakemberekké válhatnának. Jó példa erre az, hogy Hargita Megye Tanácsa adja ki a megyében az építkezési engedélyek döntő többségét csupán azért, mert nagyon sok polgármester, településeink kétharmadáról, szakember hiányában átadta ezt a hatáskört. Hargita Megye Tanácsánál jelenleg öt munkatárs végzi az évi több ezer engedély kiadását és láttamozását, helyszíni ellenőrzés, logisztikai feltételek és személyzet hiányában. Mindezek ellenére azt tapasztaljuk, hogy épülnek házak, épületeket újítanak fel olyan fiatalok, akik a kinti munka jövedelmét erre fordítják. Ezek száma évente több száz. Kisfalu keretprogramunk is erről kíván szólni, hogy természetileg érintetlen, biztonságos és megélhetés szempontjából szinte teljes önellátást biztosító élettérben házak, területek újrahasznosításával kapjanak lehetőséget fiataljaink a családalapításra. Kistelepüléseinken a városon található egy-két szobás lakás árának ötödéből vásárolhatunk ingatlant, életre való eladosódás nélkül.

A középiskola befejezése után én is elmentem tanulni Magyarországra, abban az időben is sokan jelentkeztek az anyaország híres egyetemeire. Akkoriban, 1992-ben a Nyugat zárva volt előttünk. Hét évet éltem Budapesten, és többször gondolkodtam azon, hol is folytassam az egyetem elvégzése után, de mindig győzött a „hazamenni” döntés! Esélyt kell adni a hazatérésnek. Azt gondolom, döntésemhez nagymértékben hozzájárult az, hogy itthon vártak, lehetőséget kaptam, és elfogadást. Biztassuk, várjuk haza tehát azokat, akik egy időre elmennek tanulás, munkahelyszerzés céljából, mert itthon is szép számban akadnak lehetőségek. Mi nem mondunk le róluk, és hazavárjuk őket. Az itthon maradás is lehet élettapasztalat, tanulj nyelveket itthon, építs kapcsolatokat, gyakornokoskodj, légy bátor, céltudatos és törekvő! Utazz el, láss világot, de gyere haza! Hozd haza a tudást, és legyél te az, aki változást hoz, munkahelyet teremt, aki helyben termel, és aki megvalósít. Szakoktatás, pályaorientációs tevékenységek, Kaláka program, ifjúsági szervezetek sokszínű tevékenysége, tudásvonzás, pályázatok, vállalkozások, helyi termelők támogatása, gyakornok és Itthon Start program. Ismerd meg a lehetőségeidet itthon, tapasztald meg a munkavállalás folyamatát szülőföldeden! Ápold a hagyományaid, kamatoztasd a tudásod és vidd tovább a helyi értékeket!

Hargita Megye Tanácsa úgy próbál segíteni, hogy gyakornokokat foglalkoztat, akik ezáltal tapasztalatot szereznek, azt követően pedig az önéletrajzukban nemcsak a felsőfokú végzettséget és a gépkocsivezetői jogosítványt tudják feltüntetni. Évente több tíz kezdő állást hirdetünk meg a megyei tanácsnál, alintézményeinknél és egyesületeinken belül. Ugyanakkor a megyei tanács a Kisfalu program, a termelők támogatásával, a szakoktatás fellendítése érdekében tett erőfeszítéseivel és még számos kezdeményezésével mind a fiatalok itthon boldogulását kívánja elősegíteni. Hargita megyében tavaly ősszel 22 szakképzési osztály indult, emellett a megyei tanács alintézményei tanfolyamokat szerveznek, amelyeken mesterséget lehet elsajátítani. Fiataljaink rengeteg tanfolyam közül válogathatnak a Hargita Megyei Agrárkamara, Művészeti Népiskola, Hargita Megyei Kulturális Központot, valamint Hargita Megye Tanácsa Vidékfejlesztési Egyesületének képzési kínálatából.  Orvoslakás-programunkkal elértük, hogy a több itt munkát vállaló fiatal szakorvos által megerősödött megyei kórházba fogadhassuk az ellátására szorultakat. Távlati céljaink is vannak, amelyeken dolgozunk. Szeretnénk, ha a felhagyott területek megművelésére olyan fiatalok kapnának lehetőséget, akik nem olyan szerencsések, hogy felmenőiktől örökölhettek volna. Továbbá szeretnénk szélesebb körben bemutatni azokat a fiatalokat, akik már ifjan példaértékűen teljesítettek, és munkaadóként nemcsak magukat, hanem másokat is foglalkoztatnak.

Kérem a helyi önkormányzatok, települések vezetőit, biztassák, támogassák a fiatalokat ösztöndíjak, kutatási lehetőségek, kisebb kockázati tőke biztosítása által, hiszen kiváló vállalkozások, projektek indíthatók el a fiatalok által, ha ösztönzést kapnak.  Büszkék lehetünk azokra a közbirtokosságokra, amelyek jelentős forrást biztosítanak erre. Jó látni, amikor egy közösség elér odáig, hogy saját értelmiségét a közösségen belül lehetőséget kapó fiataljai által biztosítja.

A probléma legtöbbször az, hogy minden munkaadó azt szeretné, hogy a pályakezdő, fiatal munkatárs legalább olyan teljesítménnyel és szakértelemmel folytassa szakterületén a munkát, mint annak elődje. Ez viszont lehetetlen a szakmai felkészítés területén szétvert, leépített oktatási rendszer mellett. Türelem kell, legalább negyed év, hogy jól teljesítő munkatársakká váljanak a fiatalok. Ajánlom minden munkaadónak, próbálja ki! Adjanak esélyt, vállalják fel az első pár hónap „veszteségeit”, a fiatalok tenni akarása, bizonyítási és motivációs elhatározása bőségesen kárpótolja őket a későbbiekben.

Komoly eredményként könyvelhető el az is, hogy a kétéves Hargita megyei SEEMIG projektnek utóélete van uniós szinten is, és a benne felvetett problémák megoldási javaslatai bekerülnek az uniós jogrendbe, a Régiók Bizottságában benyújtott egyik módosító indítványom nyomán.

Legfontosabb szerepemnek és feladatomnak azt látom, hogy fiataljaink számára lehetőségeket  biztosítsunk itthon! Hiszem, hogy a politikának többet kellene foglalkoznia a fiatalok helyzetével. Minden helyi tanácsnak, hivatalnak nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a fiatalok foglalkoztatására. Politikus, munkáltató, cégvezető, civil és magánszféra közösen kell fellépjen ez ügyben. Éppen ezért mindenki részéről várjuk az ötleteket, jó elképzeléseket a témában. Ha egyetlen fiatalnak is lehetőséget biztosíthatunk ezzel az itthon maradásra, hazatérésre, már megérte.

A kemény munkának, kitartásnak mindig meglesz az eredménye és az értéke, csak nem mindegy, hogy hol.

Hargita megyének mindig szüksége van és lesz ügyes, felkészült és tenni akaró fiataljaira.