Az ukrajnai közösségek – magyarok és románok – a brüsszeli európai napirenden
A városoknak és régióknak kiszámítható, közvetlenül hozzáférhető európai finanszírozásra van szükségük ahhoz, hogy támogatni tudják az Ukrajnából lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek hosszú távú beilleszkedését. A segítségnek etnikai hovatartozástól függetlenül minden érintett közösséghez méltányosan kell eljutnia.
Maastricht, 2026. szeptember 9. – A Régiók Európai Bizottságának CIVEX szakbizottsága megvitatta az EU-ban tartózkodó, lakóhelyüket elhagyni kényszerült ukránok ideiglenes védelméről a fenntartható megoldásokra történő átmenetről szóló jelentést.
A dokumentum szerint jelenleg mintegy 4,4 millió ukrán állampolgár részesül ideiglenes védelemben az Európai Unióban. A Tanács ezt a rendszert 2028. március 4-ig meghosszabbította, ezáltal kiszámíthatóbb keretet biztosítva a helyi és regionális önkormányzatok számára.
A városok és régiók nélkül nem valósulhat meg az integráció
A jelentés felhívja a figyelmet a városok és régiók alapvető szerepére a beilleszkedés gyakorlati feladatainak ellátásában. A helyi és regionális önkormányzatok felelőssége többek között az oktatás, az egészségügyi ellátás és a munkaerőpiaci beilleszkedés támogatása.
E feladatok teljesítéséhez kiszámítható és közvetlenül hozzáférhető finanszírozásra van szükségük. Ez a vidéki, határ menti és kisebbségi közösségek által lakott térségek önkormányzataira is vonatkozik.
A magyar és román közösségek helyzetét is figyelembe kell venni
A jelentésben megfogalmazott szempontok egyaránt fontosak az Ukrajnában élő, háború által érintett magyar és román közösségek, valamint azoknak a romániai megyéknek a számára, amelyek tevékenyen részt vállalnak a szolidaritási erőfeszítésekből.
Borboly Csaba, a Régiók Európai Bizottságának tagja, Hargita Megye Tanácsának alelnöke hangsúlyozta: az európai támogatásnak etnikai hovatartozástól függetlenül, méltányos módon kell eljutnia valamennyi érintett közösséghez.
A határokon átnyúló együttműködés a szolidaritás eszköze
Borboly Csaba szerint a határokon átnyúló együttműködés a regionális szolidaritás kézzelfogható eszközévé válhat.
Ezt szolgálhatják a jelentésben javasolt jövőbeli európai–ukrán partnerséghez hasonló mechanizmusok, valamint a városok és régiók közötti hosszú távú együttműködések. Ezek révén az európai támogatás nemcsak elvi szinten, hanem a helyi közösségek mindennapi életében is érzékelhetővé válhat.