Az úzvölgyi megemlékezésen elhangzott beszédem
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ma 1944. augusztus 26-ára emlékezünk, amikor a román átállást követően a szovjet csapatok valósággal rázúdultak a magyar határvédelemre. A 17–18 éves fiúkból álló 11. székely határőr zászlóalj kapta az első csapást, itt, az Úzvölgyében: ők álltak az első vonalban.
Tisztelettel köszöntöm Vitéz Bartha Mihályt, aki itt harcolt az Úzvölgyében 75 évvel ezelőtt. Kérem, adózzunk egy perc csenddel az itt elhunyt székely ifjak emlékének.
25 esztendeje minden augusztus 26-án összegyűlünk, hogy a bátor ifjakra emlékezzünk, értük imádkozzunk itt, az úzvölgyi katonatemetőnél.
Nem elég azonban CSAK emlékezni: a hősi halált halt székely fiatalok emberfeletti áldozatvállalása bennünket is bátor helytállásra kötelez.
Köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttek! Annak, ha együtt vagyunk, hatalmas ereje van: összefon bennünket, magyar közösséget, együtt dobban a szívünk, függetlenül attól, hogy Erdély, a Partium vagy az Anyaország mely pontjáról érkeztünk ide, de erőt mutatunk fel azok számára is, akik magukénak akarják azt a földet, ami nekünk ezer éve az otthonunk.
Köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttek, mert mindnyájunknak VAN FELELŐSSÉGE Úzvölgye ügyében. Fontos, hogy mindnyájan tegyük a dolgunkat, a magunk helyén: a politikusok, a civilek, a hagyományőrzők, az elöljárók, a jogászok, az ügyvédek. Mindenkinek van szerepe abban, hogy megvédjük Úzvölgyét!
És végül, azért is köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttek, mert minden ilyen alkalom megerősít bennünket: habár a hétköznapokban gyakran vitázunk, gyakran nem értünk egyet, amikor arra van szükség, hogy mind ott legyünk, amikor baj van, mi tudjuk zárni sorainkat és tudunk egyszerre lépni!
Úzvölgye olyan hely, ahol csak úgy lehet megmaradnunk, ha együtt lépünk, együtt dolgozunk, akárcsak 75 évvel ezelőtt a 11 székely határőr zászlóalj tette.
Nekünk nem karddal, nem fegyverrel kell harcolnunk, de fontos, hogy helyén legyen az eszünk és a szívünk is! Mi állunk az első vonalban, nekünk kell kivédenünk az első csapást. Mindnyájunknak!
Az, hogy ma itt békésen, méltósággal emlékezünk, pontosan mutatja, milyen fából faragtak bennünket: alázatos a szívünk, de van erőnk és van hitünk is tovább menni! Megvédjük szülőföldünket!
Köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttek!
Isten áldja Önöket és Isten óvja Úzvölgyét!
- augusztus 26., Úzvölgye
