Beszéd a Márton Áron emlékkiállításra

Hiszem, hogy el kell indítani az abszolutizált politikai korrektség és a mindenek fölé emelt multikulturalizmus jegének megtörését. Nagyobb figyelmet kell szentelni „a keresztény kultúrájú Európa alapvető értékei előmozdításának”. Ismétlem, mert rendkívül fontosnak tartom a következő szókapcsolatokat: „keresztény kultúrájú Európa”, annak „alapvető értékei”.

Összefogásra van szükség. Olyan fogalmakra a közéletben, amelytől eddig Brüsszel ódzkodott, de sajnos nem csak Brüsszel, hanem a hozzá igazodni akaró fővárosok, mindezt átvéve, túllihegve.

Család, kereszténység, kisebbségi sorban élő fiatalok, a keletről nyugatra elvándorolt fiatalok hazavonzása és a kisfalvak problémája, szolidaritás, szeretet.

Tisztelt hallgatóság!

Nem véletlenül említettem e számunkra természetes fogalmak, naponta megvallott és megélt értékek fontosságát éppen a mai rendezvényen.

Anyagias, a szekularizáció bűvkörében ténfergő, idegen kultúrákból érkező menekültek özönével szembesülő világunkra úgy illenek Áron püspök úr 1945 októberében, Krisztus Király ünnepén, a második világégés után megfogalmazott szavai, mint kesztyű a kézre.

A kiútkeresést segítőintelmei ma is megszívlelendőek.

„Az anyagi erők félelmetes küzdelme, mely végpusztulással fenyegette egész kultúránkat, félig-meddig eldőlt. Az emberiség azonban érzi, hogy az egyetemes válságnak nincs vége. A küzdelem gazdasági, társadalmi, politikai, erkölcsi és szellemi síkon tovább zajlik” – mondta.

Megjegyezte, hogy „Megoldandó kérdéseink nyomasztólag nehezednek a lelkünkre s a megoldás kulcsát nem találjuk. Egy csodálatos szellemi és gépi kultúra birtokában vagyunk, de ezek útmutatás helyett most mintha még zavarnák a tisztánlátásunkat.” Mennyire igaz manapság is!

A boldog emlékű püspök által meghatározott feladataink azonban világosak:

1. Első feladat, hogy visszaadjuk az emberi személynek azt a méltóságát, mellyel a teremtő Isten kezdettől fogva megajándékozta;
2. A második feladat, hogy visszaadjuk és biztosítsuk a családnak a helyét ;
3. Harmadik feladat, hogy az emberi munkát úgy tekintsük, és úgy értékeljük, amint az Isten tekinti és értékeli;
4. A rendezett és békés együttélés negyedik feltétele a jogrend mélyreható kiegészítése;
5. Ötödik feladat egy olyan „államelmélet és gyakorlat kialakítása, mely az ésszerű fegyelmen, a nemes emberségen és keresztény lélek felelősségén nyugszik”.

S mindezek nem öncélú feladatok, hanem azért kell megtenni, „Hogy legalább az utánunk következő nemzedékeket, a ti gyermekeiteket, akikért annyi terhet és megaláztatást vállaltatok, a miénkhez hasonló szenvedésektől megkíméljük, Krisztus Király segítségével és védelme alatt vessük meg az alapjait egy jobb és igazabb világnak.”

Ezt a célt követtjük mi is, amikor a Márton Áron Emlékévhez társuluk. Ki ahogyan tudja,  eseményen, programon, terveken, önkéntességen és részvételen keresztül. Talán azt is mondhatnám, hogy a magyarság legnagyobb kalákája került meghirdetésre 2016-ban, az emlékév által.

Köszönet ezért a Nemzetpolitikai Államtitkárságnak,  Potápi Árpádnak. Láthatjuk, teszik a dolgukat. Megyünk előre!

Csíkszereda, 2016. február 12.

1,590 total views, 1 views today