Az Ezer Székely Leány Napján a csíkszeredai Szabadság téren 2013. július 6-án elhangzott beszédemben a magyar egység fontosságáról szóltam, amelynek megteremtésében nélkülözhetetlenek a székely lányok, asszonyok. Alább olvasható a szerkesztett változat.
Nézzünk fel a mögöttem álló épületre, a zászló ma is ott van, áll és lobog. A múlt évtől az iskoláinkban tanítják történelmünket. Székely termékeink piacokat hódítanak. Erős nemzet vagyunk! Erre van szükség!
A nőknek, az édesanyáknak, a lányoknak mindig szerepük volt a magyarság történelmében. Nemhiába Szent István király Máriának, Jézus anyjának ajánlotta fel a Szent Koronát.
Az Ezer Székely Leány találkozóknak mindig is megvolt a szerepük – megvolt ez Domokos Pál Péter idejében, és megvan ez ma is, 2013-ban. Akkor egy tisztább életért találkoztak a lányok és a fiúk, a hit jegyében. Volt, amikor tiltakozásul az elnyomó rendszer ellen, és Ráduly Róbert Kálmánnak meg a többi csíki polgármesternek köszönhetően volt, amikor a székely zászló lobogtatása jelentette az egyik hívó üzenetet. És volt, amikor a népviselet felmutatása, valamint az, hogy ragaszkodunk ahhoz, amit őseink ránk hagytak. Pár éve a székelyföldi megyék együttműködésének egyik kinyilvánítása is e rendezvény, és teret biztosít székely szimbólumainknak.
Ma, 2013-ban arról kell szólnia, hogy magyar egységre van szükség. Az anyák, a lányok kell hogy segítsenek abban, hogy békesség legyen. A családokban a lányok és az anyák teremthetik meg a békés férfiak közösségét, a hit, remény, szeret jegyében gondolkodó családfők értékvilágát. Most ez a hívó szó!
Ma, 2013-ban, amikor veszélyben a sorsunk, mert lehet, hogy „elcsatolnak”, összefogásra van szükség. Történelmi egyházainkkal együtt menetelve, számukra szerepet biztosítva közösséget kell építenünk. Olyan közösséget, ahol magyar ember magyar embert nem tart ellenségnek, ahol a szeretetnek hatalma van, a szolidaritásnak, az egymásra figyelésnek, egyszóval az összefogásnak.
