Búval bélelve építkezni nem lehet!
Búval és sírással olcsó népszerűséget néha lehet szerezni, a hiteles munkát meg lehet próbálni hitelteleníteni, de közösséget építeni lehetetlen.
Egy éve mondom, hogy a „rosszabbul élünk” kampány, önmagunk sajnálata, sajnáltatása nem segít! Aki ezt szajkózza, az csak a kitelepedésre, az elvándorlásra és az elbizonytalanításra erősít rá! Hargita megyébe csak a múlt évben bejött több mint 60 millió euró mezőgazdasági támogatás (APIA), közvetlenül az emberek zsebébe vagy közösségi intézményeik kasszájába, adómentesen. Aki nem a siránkozással foglalkozik, az igyekszik a lehetőségekhez mérten boldogulni, vállalkozni, próbálkozni, magyarán a kőből is vizet fakasztani.
Nálunk, a megyében nincs több százezres nagyváros, amely bankjaival, ipari parkjaival, több ezer mérnökigényes multi beruházásaival a megyei átlagbért mesterségesen felnyomhatná annak ellenére, hogy foglalkoztatja, mondjuk, a megyei munkaképes lakosság 4-5%-át, és ami mellett éhbéren, munkanélküli-segélyen és más hasonló dolgokon hagyja a maradék 95%-ot. Nincs nálunk Nokia, igaz, már Kolozsváron sincs, nem ide telepedett a Mercedes, de még a Ford sem itt foglalkoztat sokakat, mert nincs rá adottság, illetve jobban mondva van jobb, és ez a kisvállalkozásokon alapuló helyi gazdaság.
Hargita megyében több bank bezárt, mert itt az emberek nem költenek többet, mint ami van. Ezt a jelenséget támasztja alá az is, hogy a hitelekhez képest a megtakarítások aránya a romániai megyék közül Hargita megyében a legmagasabb, 130%. Igaz, nem Hargita megyei a legmagasabb nyugdíj, nem nálunk adják a nagy fizetéseket egy szűk rétegnek, de ettől függetlenül a családi alapon működő kisvállalkozásokra, gazdaságokra épülő megyei gazdaság dacol a jelenlegi válsággal, az ország nagy részéhez képest mindenképp. Amink van, az reálgazdaság, nem pedig papírgazdaság.
Nincs miért a fellegekben járni, nincs miért álmodozni. Meg kell tanulnunk megélni a kis lélekszámú településeinken, és ezeken oda kell figyelnünk valamennyi vállalkozásra, mert minden munkahely fontos. Meg kell becsülnünk a kis helyi vállalkozókat, mert látszik az itt megtermelt jövedelem – ez ITT MARAD, itt hasznosul és további munkahelyeket teremt.
Lehet nagy a GDP Bukarestben vagy Temesváron, ha a megtermelése után kivándorol offshore csatornákon át a Kajmán-szigetekre vagy az anyacégen keresztül, illetve ki tudja, hányféle kiskapukon át Nyugatra, Szingapúrba vagy egzotikusabbnál egzotikusabb helyekre.
Ezért kell még akár újabb erőfeszítéseket tenni a székelykeresztúri szövetkezeti tejgyárhoz hasonló BELSŐ beruházások elindításáért és ellenlépéseket tenni egy külföldi fafeldolgozó cég terjeszkedése ellen! Nagy értéket képviselnek a településeinken működő 30–50 főt foglalkoztató fafeldolgozó egységek. Nálunk felé mondják: sok kicsi sokra megy.
Úgy néz ki, a bátorítás, az összefogás, a közös fellépés a Kovászna megyei vállalkozásokkal, civilekkel együtt eredményt fog hozni. Az érdem nem a politikusoké! Az érdem akkor lesz a politikusoké is, ha ellen mernek állni olyan kísértéseknek, félelmeknek, amelyek a multik betelepedésével, a közszolgáltatások privatizálásával együtt járnak. Hallottam már jó párszor olyat, hogy „na jó, de azért nem mondhatunk nemet az osztrák nagykövetnek”, „a törvény a kormány hatáskörébe utalja a munkahelyek teremtését, ezért ne foglalkozzunk vele, nem a mi dolgunk” stb. Ezek a beszédek a megfutamodó vagy nem tisztességes szándékú politikusok beszédei, nem kell figyelembe venni.
A lényeg az, hogy lentről felfelé építkezve lehet csak dolgozni, visszafelé nem, ugyanis ami fentről jön le, annak nincs alapja, az nem több annál, mint ha valaki a házépítésnek a tetőfedéssel kezdene neki. Valahogy úgy, hogy megácsolja a tetőt, rá is rakja a cserepet, sőt még a bokrétát is, és majd azt mondja, na, legények, tartsátok jó magasan ezt a tetőt, és közben alapozzatok meg falazzatok be alája, hogy legyen készen a ház. A lényeg megvan, a többit ti ott lent csináljátok meg, tehát a kész tető alá rakjatok falat, házalapot, pincét stb. De van, amikor még ennyi sem jön fentről, csak a bokréta. Ez nem megy. Fölösleges időtöltés és erőlködés mindenki részéről, ugyanis a házépítés menete fordítva működik, az alapokkal kell kezdeni, és amikor már megvan minden, akkor jöhet a bokréta. A lényeg az, hogy sohasem hittem a fentről diktált megoldásokban!
És hogy mennyi az átlagbér, az fontos, de még fontosabb, hogy az ember, egy közösség bízzon önmagában, mert ha van önbizalom, van cselekvőképesség, elszánás, akkor javulhatnak az életkörülmények. És jelen írásomnak is az a célja, hogy bár a reményt ne akarja elvenni senki az emberektől politikai számításból vagy rosszindulatból. Erről szól ez az írás, nem többről.
kivánom, hogy tovább vezesse Hargita megyét és segitse a kisembereket, mint eddig, ez segit mindenkinek.
A becsületnek ára van…de megéri! fel a fejjel…Ember küzdj és bizva bizzál!- mondta Madách is az ő korában…és a mi időnkben mintha erősebben hozzánk szól, nekünk szól a biztatás…minden van valamiért…a rossz: figyelmeztetés… valamit nagyon jól tesz az ember és jól csak a szivével lát az.
ember…
Csaba az ember hibazik sokszor johiszemuen is, maga a rendszer ugy mukodik hogy szinte minden kozigazgatot meg lehetne tamadni , mert felulrol kenyszeritenek ra hogy hibazz amikor ev vegen odaloknek elnem koltott penzeket es az ember aki johiszemu az probalja hivatalosan el kolteni a kozosseg javara.Sajnos ilyenkor az ember torvenytelenseget is csinal.Fel fejjel mert nem olyan nagy a baj, mint ahogy bealitsak.
Ó, vannak máshol nálunknál vidámabb.
Lelkek is -hogyne -: ezrével lehetnek!
De az élet is rájuk több ügyet vet,
Míg minket zord sors zimankói vágnak!
Másoknak könnyebb! Ennek horizontja
Mosolygóbb, tágabb, – annak kincse tenger!
Útjaik sima szintjén járva nem kell.
Küszködni szirttel, bonyolódni gondba!
Technikájuk mindenen játszva győz már!
Míg ha mi raknánk hajlékot magunknak,
Csak két karunk van, s néhány kő, fenyőszál!
Így kell e tájon /nyelve sok jajunkat/.
Párnak, hogy mást is biztassunk, ezernyi.
Gondban is, olykor vígat énekelni!
Tompa László: Máshol és itt.
” Mit búsulsz kenyeres, midőn semmid sincsen, jó az Isten, jót ád, légy jó reménységben…”