Dolgoznak Székelykeresztúron
Van, akinek ez politikai haszonszerzés, számomra egy újabb közösségi munka szép befejezése.
Hosszú évekre nyúlik vissza a székelykeresztúri Budai Nagy Antal utca kálváriája. Sajnálom, hogy ebből néhányan politikai előnyt igyekeznek kovácsolni, mellőzve a diskurzusból azt a hosszú távú célt, amelyet közösen vállaltunk fel Székelykeresztúr Város Polgármesteri Hivatalával. Ez pedig nem más, mint a Solymosok vidékének visszacsatolása Keresztúr térségéhez, kiürülő településeink felé megépíteni úthálózatunkat, ezzel esélyt adva közösségeinknek és a benne élő fiataloknak. Sajnálom, hogy egyesek nem látják vagy nem akarják észrevenni, hogy korábban az itt élő közösségek gyakorlatilag el voltak szakítva Keresztúrtól, és sokan Segesvár irányába kacsintgattak. A 134A megyei út megépítésével azonban Székelykeresztúr városa és a Solymosok vidéke számára is új lehetőségek nyíltak.
Igen, ehhez arra volt szükség, hogy a várossal közösen felvállaljuk az ügyet, és az említett utcán át biztosítsuk a munkagépek közlekedését. De ezt úgy vállaltuk, hogy a megyei út felújításának befejezése után az utcát is rendbe tesszük. Sok cirkusz árán, de sikerült. Enélkül nem valósulhatott volna meg a megyei út felújítása.
Szerettük volna, ha már tavaly elkezdődtek volna a Budai Nagy Antal utca felújítási munkálatai. Minden készen állt: a szerződés a kivitelezővel és munkakezdési parancs. Aztán beütött a „gebasz”, megtörtént a baj. Megemelkedett a kőolajszármazékok ára, és mint tudjuk, a bitumen fontos alapanyag az aszfaltozáshoz. Erre pedig gyakorlatilag minden már megkötött szerződést az összes cég újra akart tárgyalni. A szerződésbontást követően pedig a konkrét munkálatok újabb egy évet csúsztak. Ezzel párhuzamosan azonban folytattuk a dokumentációk előkészítését. Ma dolgoznak az úton, ami közös siker a várossal.
Azért beszélek sikerről, mert számos alkalommal hajszálon múlott, hogy elkezdődhessenek a munkálatok, és ne csússzon még évekig. Ez annak a cirkusznak köszönhető, amelyet néhányan politikai eszköz kovácsolása céljából sajnos mindmáig gerjesztenek.
De sokan voltunk mi is, akik továbbláttunk az orrunknál, és kitartottunk az ügy mellett. Ezúton is szeretném megköszönni Szombatfalvi József egykori unitárius lelkész hozzáállását, aki mindvégig az ügy mellett kardoskodott, és kitartott.
Ez számomra egy újabb példa arra, hogy egy közösség problémáját közös munkával lehet megoldani, nem pedig cirkuszolással.
Azzal az életfilozófiával, hogy a munkával baj van, s a bajt kerülni kell, nem érünk el eredményeket. Több munka, kevesebb cirkusz mentén kell dolgoznunk, ehhez pedig partnerek kellenek. A pálya szélén duzzogók-morrogók semmivel nem segítenek egy közösség gondjainak a megoldásában.
