Egy fordítás elkészült
A mellékelt internetes oldalon[binnashfbalbum4wp album_id=undefined] látom, hogy a Hargita–Kovászna Tanulmányok Európai Központja civil szervezet (Centrul European de Studii Covasna-Harghita) elkészítette magánszorgalomból A székelység története könyv román fordítását.
Mindez nem legális, 100%-os szerzői jogsértés. A publikálása is az. Valószínűleg komoly anyagi veszteséget is okoz a kiadói jogok gyakorlójának, tehát a dolognak ezt az oldalát is meg kell vizsgálni. A jogi oldalától eltekintve azonban a történetnek van pozitív oldala is, nevezetesen az, hogy felgyorsítja a könyv szakmai lektoráláson áteső román nyelvű változatának az elkészítését. Őszintén megvallva nem gondoltam, hogy egyes román civil szervezetek részéről ilyen élénk az érdeklődés. Az, hogy időt és energiát szántak erre a munkára, komoly dolog, ha nem lenne 100%-os jogsértés, azt mondanám, elismerésre méltó. De jogsértés, sajnos.
A székelység történetéről jelentek meg cikkek a román sajtóban, az újságírók idézgettek belőle ezt-azt, de e nyers fordítás lehetővé teszi a magyar nyelvet nem ismerő érdeklődő román számára, hogy betekintést nyerjen abba, miről is szól a könyv. Tízezres, de akár százezres is lehet azon magukat románnak vagy magyarnak valló, de magyar nyelven olvasni nem tudó fiataloknak a száma, akik székely felmenőkkel rendelkeznek. Nem kétséges számomra, hogy a többségi társadalom széles rétegeiben van egyfajta érdeklődés a székelység iránt. Ez a nyers fordítás kiindulási pontot jelenthet ezeknek az embereknek múltunk tanulmányozása terén.
De nemcsak a székely, magyar felmenőkkel rendelkező polgárok számára lehet fontos a könyv, illetve annak nyers fordítása, hanem minden más román érdeklődő számára is. Akinek van türelme, annak azt ajánlom, várja meg a hivatalos és szakmailag lektorált román változatát a könyvnek, a nyers fordítás nagy hiányossága ugyanis az, hogy nem tartalmazza az eredeti magyar változatban szereplő ábrákat, fényképeket. Ezek nélkül egy történelemkönyv, mint tudjuk, elképzelhetetlen, de meggyőződésem, hogy sajtóvitákra, szakmai vitákra már a nyers fordítás is alkalmas. Javaslom mindenkinek, hogy a több mint kétszáz oldalas anyagot olvassa el elejétől a végéig. A szerzők azon célkitűzése, hogy a jövő generációit nevelő higgadt, tényszerű, olvasmányos, de nemzeti vagy egyéb érzékenységet nem sértő könyvet alkossanak, szerintem sikerült.
Soha nem rejtettük véka alá azt a tényt, hogy A székelység története elsődlegesen a székelység, az erdélyi magyarság számára készült, de másik két fontos célcsoportját a románság, illetve a Kárpát-medencében élő magyarság képezi. Tudom, egyesek felkapják a fejüket, hogy a románság miért célcsoportja e könyvnek, de azoknak figyelmébe ajánlom azt a tényt, hogy azon túl, hogy egyazon ország polgárai vagyunk, együtt élünk és boldogulunk nap mint nap, jó, ha ismerjük egymás múltját. Az sem elhanyagolandó szempont, hogy a székelyföldi turizmus, illetve a székely termékek vonatkozásában a románság, beleértve a Moldovai Köztársaságban élő románokat is, fontos célcsoportot képez, ezért szerintem az csak jó, ha a hozzánk látogató bukaresti, moldvai vendégek a korondi váza vagy az oroszhegyi szilvapálinka mellett haza tudnak vinni és olvasgathatnak egy olyan nívós könyvet, mint amilyen A székelység története. Egyébként remélem, e könyv pozitív példaként szolgál majd a szerbiai, ukrajnai román pedagógusoknak, történészeknek, és elkészül az ottani román közösségek történelemkönyve is. Engem például érdekelne, és ha igénylik, szívesen megosztjuk tapasztalatainkat az Ukrajnában, Szerbiában élő románság képviselőivel.
Ami pedig a cikket illeti, nem csodálkozom a címén. A szerzőtől ezt megszokhattuk, köszönő viszonyban sincs a cím azzal, amiről a könyv szól.
