Előbb-utóbb rákérdeznek

Egyes politikustársakat és újságírókat nagyon zavarja, hogy a megye lakosságát néha első kézből én magam tájékoztatom a fontosabb történésekről a közösségi médián keresztül, én magam  tartom a kapcsolatot velük, közvetlenül. Manapság néhány esetben azt tapasztalhatjuk, hogy azt a politikust „nézik ki”, aki szóba áll az emberekkel, figyelembe veszi az emberek véleményét, elvárásait, és akár velük együtt keresi a megoldásokat. Ezt a megállapítást tehetjük az utóbbi időszak újra fellángolt „elit versus nép” vita kapcsán, és nem tudok másra gondolni e cikk (http://www.metazin.hu/index.php/item/3359-tobb-demokraciaval-a-populizmus-ellen) elolvasása után sem. Kérdőre vonhatják azt, aki a politikustársai munkáját meg meri kérdőjelezni, vagy számonkérni merészeli. Pedig ma már a közvetlen kapcsolattartás a választókkal elengedhetetlen. Amelyik politikus ezt nem ismeri fel, az előbb-utóbb a süllyesztőbe kerül.

Több bírálatot kaptam a facebookos élő bejelentkezéseimért, de a nézői visszajelzések azt mutatják, hogy igény van erre, az emberek így bevonva érzik magukat a döntéshozatal folyamatába, nekik számít ez, hiszen minden véleményt és javaslatot valamilyen formában továbbviszünk, igyekszünk kis csapatommal és tanácsos kollégáimmal odafigyelni minden véleményre, és azokat beépíteni a döntésekbe. Aki ezt megérti, és meghallja hangjukat, az ugyebár „populista”. Folyik a címkézés, miközben ha figyelünk, láthatjuk a közösségi média szervezőerejét, alkalmasságát az ügyek érvényesítésében, sorsdöntő változásokról szóló döntések meghozatalában. Ennek hatására (is) már lemondott egy kormány Romániában, mindezt tehát nem árt komolyan venni. „Real time”-ban zajlanak a politikai történések, élő közvetítésben, úgyhogy sokáig már nem lehet zárt(nak hitt) rendszerekben sunnyogni, mindenki szem előtt van! Kis apparátusokkal nehéz problémákat kezelni, ezért is kell a bevonás – a ma divatos, uniós szó erre az „involve”. Az emberek azt akarják, hogy bevonják őket, gyorsabb visszacsatolást várnak, az internetnek is köszönhetően. És azt szoktam mondani, hogy a napi legalább nyolcórás munkaidővel minden politikusnak el kell tudnia számolni. Mert előbb-utóbb rákérdeznek.