Evangélium és székelyföldi területi autonómia

„Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik!” (Mt7,11)

15 éves koromtól van közösségi megbízásom, felhatalmazásom, hogy kisebb vagy nagyobb ügyekben vegyek részt, tegyek a megbízók érdekében. 43 évesen, közeledve a 44-hez, ez 28 éves tevékenységet jelent a munka mezején. Ebben a 28 évben sok szép eredményt tudtunk elérni! Azt gondolom, akkor volt eredményes és hatékony a tevékenység, amikor egymásra figyeltünk, amikor kerestük a feltétel nélküli jónak a meglétét. Ahogy telnek az évek, a 28 után jön a 29-ik és majd így tovább, egyre jobban hiszem, hogy erdélyi magyar közéletünk akkor lehet eredményes és akkor tudjuk megoldani bajainkat, ha mindezt a feltétel- és háttérszándék nélküli jóakaratra építjük.

Tegnap és ma Bilbaóban, Baszkföldön voltam, ahol az emberek nyugodtak, az utcákon a stressznek, a reménytelenségnek, a keserűségnek a nyomait sem fedezhettem fel, ellenben egy jó kávé melletti beszélgetésnek, nevetésnek, nyugodt sétának, ami tapasztalható, talán az a legfontosabb hozadéka, hogy saját erőből, jólétben tudnak élni ezek az emberek.

A jólét fokmérője arrafelé, nem az, hogy kinek van „nagyobb”, „szebb”, „egy szobával” vagy „egy emelettel” több, hanem a normális élet és az összefogás. Mi más, ha nem az Evangélium fő üzenete mentén alakítják életüket.

Beszélhetünk a Mondragon szövetkezetről, amely munkát és jövőképet biztosít, illetve egyféle felelős és fenntartható jólétet, de beszélhetünk az identitásukról is, amelyet nem szégyellnek, megvallanak, és igen, kiteszik a zászlót.

A székelyföldi területi autonómia legfőbb akadálya nem a bukaresti román politikum bizalmatlansága és elzárkózottsága, hanem a mi belső hitünk, meggyőződésünk és sok esetben az evangéliummal ellentétes cselekedeteink sora!

Sokszor elmondtam, hogy számomra az autonómia alaptétele: „mi magunk, a saját erőnkből!”

Ezt csak akkor lehet megvalósítani, ha pozitívan állunk oda, ha nem azt mérlegeljük „ki nagyobb vagy kisebb autonomista”, „ki vajon kinek az embere”, „kit hogy lehetne hamar a tisztségéből kitaszítani megfelelő és elfogadható megoldás nélkül”, „engedjük el az elesett vagy megbotlott kolléga kezét”, „akár koholt vádakkal, de próbáljuk lejáratni” és a sort folytathatnám.

A székelyföldi autonómia keretét az RMDSZ tudja biztosítani, erre van egy 85-90%-os felhatalmazása.  A hiányzó 10-15% pedig egyértelműen nem az RMDSZ ellen alakult ki és létezik, hanem egyéni, személyes viták, nézeteltérések, amelyek rendezésére néha akár a helyi tanácsban, akár más szinten egy pótmegoldás opciója, és akkor az illető ember támogatottsága, és nem a szövetség elleni voks eredménye a kialakult helyzet.

Hiszem, hogy előbb – utóbb a bukaresti parlamentben a mi sorsunk ügyében is születnek további kedvező döntések, de addig is dolgunk van itthon, a szervezeten belül.

Akik számára az Evangélium nem viselkedés és normadiktáló tan is egyben, azokat próbáljuk meg rávenni, a helyes útra!

Olvassuk az Evangéliumot és akkor Székelyföldet építjük!


június 26. – Kedd

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne vessétek oda a szent dolgokat a kutyáknak, és ne szórjátok gyöngyeiteket a sertések  elé, hogy lábukkal el ne tapossák azokat, és megfordulva, szét ne tépjenek titeket is. Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az   emberek, ti is tegyétek meg nekik! Ez ugyanis a Törvény és a próféták  tanítása. A szűk kapun menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út,  amely a romlásba visz, és sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu  és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik  megtalálják! ( Mt 7,6.12-14)

Illusztráció forrása

348 total views, 9 views today

Hozzászólások
Loading...