Fogyókúrás recept

Szeretek főzni, számos receptkönyvem van, de fogyókúrás receptet soha nem olvastam. Tettem ezt annak ellenére, hogy politikai karrierem első évtizedében felszedtem jó sok kilót, amit az elmúlt négy évben maradéktalanul leadtam. Nem árulom el, hogy mennyit, mert a végén még nagyon sok fogyókúrázni vágyó elindul megyeitanácselnök-jelöltként a júniusi választáson.

De a viccet félretéve, nagyon sok munkát, stresszt követelt meg tőlem és munkatársaimtól az a megyei víz- és csatornaprojekt, amelynek a finanszírozási szerződését szerdán Csíkszeredában aláírta Borbély László miniszter úr. Ha ebben a ciklusban nem ő a környezetvédelmi miniszter, akkor a szerdai aláírásból nem lett volna semmi, és nem 2%-os önrész mellett nyújtott európai uniós forrásból újulna meg nagyon sok megyei település ívóvízhálózata, hanem e rendszereket működtető magáncégek, helyi tanácsok által felvett magas kamatú devizhitelekből. Természetesen mint mindig, a felújítás számláját a fogyasztó fizeti meg  megemelkedett árú számlában jó sok évtizeden keresztül, ha viszont a felújítás uniós forrásból történik, akkor az egy fityingjébe sem kerül az embereknek. És az előbbi két eset közül a privatizáció az igazán tragikus az emberekre nézve, ugyanis ahol helyi tanácsi tulajdonban van a közmű, ott akár a soron következő uniós ciklusban lehet szerezni fejlesztési forrást. De ahol privatizálták a szolgáltatást, oda az Unió egy vasat sem ad, mert ez alapszabály az Unióban, és csak közösségi tulajdonban levő közmű újítható fel uniós forrásból.

Ezért volt és van tétje annak, hogy egy közmű privatizált vagy közösségi tulajdonban működik, ugyanis ha privatizált, akkor hosszú évtizedekre el van gyarmatosítva, el van zárva az uniós forrásoktól, és az van, amit a magáncég diktál. És természetesen a fogyasztó fizet, mint a katonatiszt, a megemelt közműdíjakon keresztül. Természetesen vannak itt praktikák, ugyanis a privatizáló cégek azért, hogy jól stabilizálják helyzetüket, és elősegítsék a közműveket nekik kiszolgáltató politikai erőket, polgármestereket, hatalmas tőkéjükből képesek éveken keresztül alacsonyan tartani a díjakat, hogy majd később mindent kamatostól behajtsanak az embereken. Ezt teszik mindenhol, ahova beengedik őket, ez a dolgok logikája.

Ezért mondom azt, hogy nem volt tét nélküli az elmúlt három és fél év, és nem csoda, hogy a privatizációban érdekeltek bedobtak mindent, amit lehet az uniós források lehívásának megakadályozásához, hordó söröktől kezdve mindent, ami elképzelhető.

Nem tudom elégszer hangsúlyozni, minimális volt az esély e finanszírozási szerződések aláírására, mégis sikerült, mert nagyon nagy volt a politikai hátszél, ott volt az RMDSZ-es miniszter, ott volt az RMDSZ elnöke, az RMDSZ kormányzatisai, a parlamenti frakciók, a helyi és megyei tanácsi frakcióink, illetve polgármestereink. Gyarmat leszünk, vagy mi döntünk a minket érintő kérdésekben. Mi döntünk a ránk tartozó kérdésekben, vagy magáncégek mondják meg, hogy mit csináljunk. És ha magáncégek mondják meg, hogy mit csináljunk, akkor már csak árnyalatnyi  különbség, hogy bună ziuaával, bon jourral, guten taggal vagy jó napottal köszönnek nekünk. Mert a tőke nemzetközi, és könyörtelenül kiviszi a profitot Székelyföldről, és nem marad utána, csak a jó magas közműszámla, hogy azt majd nyögje a székely évtizedeken keresztül.

Ez itt a tét, erről fogunk szavazni június 10-én a helyhatósági választáson, illetve novemberben a parlamenti választáson. Megőrizzük autonómiánkat, vagy hagyjuk kiszolgáltatni magunkat, és elprédáljuk, elzálogosítjuk utódaink jövőjét. Ez itt a kérdés és a tét, és nem az, hogy ki tud cikornyásabbakat mondani meg jó nagyokat ígérgetni.

Az e heti aláírással e téren jelentőset léptünk előre, és ha aláírjuk a megyei hulladékkezelési rendszer finanszírozási szerződését, akkor azt is sínre tesszük, de sajnos e folyamatok még nem visszafordíthatatlanok. A nagykövetektől, befolyásos politikusoktól, bértollnokoktól és töménytelen mennyiségű pénztől kezdve mindent bevetni képes ellenerőket csak akkor tudjuk végérvényesen eltántorítani szándékuktól, ha június 10-én is meggyőző, kétharmados többséget szerez a közösségi vagyont védő, pályázatokkal, kormánypénzekkel folyamatosan gyarapító RMDSZ Hargita Megye Tanácsában, illetve a helyi tanácsokban. A választás szabadsága megvan: gyarmat vagy autonómia. És az, hogy a gyarmatósítók az autonómiára hivatkozással próbálnak támogatást szerezni, már csak a dolgok diszkrét bájához tartozik, de a lényegen nem változtat.