Szénégetés

Az ötvenes évek elején Romániában volt egy pénzbeváltásnak nevezett vagyonelkobzás, amikor az emberektől úgy vették el a pénzüket, hogy új pénzt vezettek be valamilyen jogcímen, és a régi pénz egy töredékét váltották csak be az új pénzre, a többit egyszerűen bevonták. Azt gondolom, ez még durvább dolog volt, mint a kollektivizálás, de most ebbe ne menjünk bele.

A lényeg az, hogy rokonom nagyszülei is ebbe a helyzetbe kerültek mint friss házasok. Éveken keresztül égették a faszenet, hogy egy házra való pénzt kigyűjtsenek, ugyanis a Nyikó mentén ez volt az egyik stabil pénzbevételi forrás. Mikor kigyűlt a pénz a házra, jött a pénzbeváltás. A helyi boltos tudta róluk, hogy házra gyűjtenek, komolyabb pénzösszeggel rendelkeznek, ezért amikor megkapta az utasítást a központból, hogy zárás után a boltot lepecsételi a milícia, előtte elszaladt e házaspárhoz, hogy motorbiciklit, szövetet, tartós élelmiszert, bármit, ami érték, vásároljanak, mert másnaptól a pénz teljesen elértéktelenedik.

Néhány órájuk lett volna a rokonom nagyszüleinek, hogy a pénzt elköltsék, de hát amikor elővették a pénzt, akkor a nagyapja leült, és elkezdte szétválogatni a bankókat, a frisseket egyfelé, a kopottabbakat másik felé, mert arra gondolt, hogy az újakat csak nem váltják be. Lett ebből egy nagy családi perpatvar, jól összevesztek, és a végén nem mentek sehova. A házra való pénzük mind elveszett, mert a beváltásnál szemkiszúrásból járó néhány tízlejesre nem tartottak igényt.

 Miért írom a fenti sorokat? Csak azért, mert a marosvásárhelyi polgármesterjelölt-állítás körüli híreket olvasva eszembe jutott, és gondoltam, hogy blogom olvasóival megosztom.