Hallgatni arany

A fenti cím sokak által ismert közmondás. És nem azt jelenti, hogy mindig hallgatni kell, hanem azt, hogy vannak időszakok, amikor hallgatni kell, kivárni. Az RMDSZ egy hónapja hallgat, és az IMAS közvélemény-kutatónál 4,5%-ról felment 6,2%-ra. Három és fél hónappal a parlamenti választások előtt ez biztató szám, különösen ha figyelembe vesszük, hogy támogatottságunkat egy – másfél százalékponttal mindig alulmérik a román közvélemény-kutatók. Tehát a lényeg az, hogy a népi bölcsesség szülte közmondásokra figyelni kell, alkalmazni kell ezeket az élet minden területén, így a politikában is. Olyan igazságok ezek, amelyek nem kerülhetők meg, nem cselezhetők ki.

De természetesen vannak helyzetek, amikor már ezek alapján sem dönthető el, mi is lenne a jobb, mi is lenne a helyesebb, célravezetőbb a politikus által képviselt közösség érdekeinek érvényesítése érdekében. Ilyenkor az egyéni tapasztalaton alapuló megérzésekre kell hallgatni. És vannak helyzetek, amikor sem az egyéni tapasztalat, sem az egyéni megérzés nem elegendő. A legfontosabb politikai döntések esetében azonban nélkülözhetetlen a kollektív bölcsesség, az egyéni, szubjektív nézőpont ütköztetése másokéval. Amikor egy politikai szervezet ezt megspórolja, és kiélezett helyzetben vezetőtestületek érdemi vita és kollektív döntés helyett ráhagyják, rábízzák a szervezet vezetőjére a döntést, akkor abból születhet briliáns eredmény, de születhet kudarc is.

Úgy látom, az USL most ebbe a hibába esett, mert ráhagyta magát a cotroceni-i álmait valamilyen okból szertefoszlani látó vagy csak egyszerűen türelmetlen Crin Antonescura. Az USL-ben nem volt fék, nem volt gát, nem volt olyan személy, testület, amely megálljt parancsoljon Antonescunak. Győztek az önkormányzati választásokon, de türelmetlenek voltak. Mindent akartak, teljhatalmat. És nem jött össze, mert szerencsére Románia egy olyan bonyolult szövetségi rendszernek a részese, ahol nem engedhet meg magának bármit az ember. Ráadásul, azon túl, hogy egy bonyolult szövetségi rendszer részesei vagyunk, a helyzetet bonyolítja, hogy rá van szorulva az ország a szövetségesek pénzére is. És mint tudjuk, aki fizeti a zenészt, az határozza meg, hogy az milyen nótát húzzon.